5.rész

Ezek után ismét rátapadt ajkaimra, és eldöntött az ágyon. Heves csókolózásba kezdtünk, majd benyúlt pólóm alá, ahol oldalamat kezdte el cirógatni. Hirtelen mozdulattal leszakította rólam a pólóm, és a szoba valamelyik részébe hajította azt. Ezután melltartómon keresztül kezdte el masszírozni melleimet. Én közben próbáltam róla is leszerkeszteni felső ruházatát, ami végül sikerült is. Ugyanazzal a mozdulattal jó távolra dobtam tőlünk. Úgy gondolta, már a melltartóm is útban van, ezért kicsit megemelt, és kicsatolta, majd lassan lehúzva kezemről pántjait eltávolította testemről, és száműzte közelemből. Most már felül teljesen meztelenek voltunk mindketten. Folytatta melleim kényeztetését, és ráadásként nyelveivel izgatni is kezdte őket. Számat kéjes sóhajok hagyták el. Mikor már úgy gondolta hogy elég, áttért nadrágomra. Mivel rettentő meleg volt, ezért csak egy térd feletti rövidnadrágot vettem fel, így nem volt olyan nehéz dolga. Villámsebességgel kigombolta, és lehúzta sliccemet is, utána jött a gatyám. Az is valahol földet ért. Én is elkezdtem kicsit szórakozni alsó ruházatával, de végül elértem célomat, és már rajta is csak boxer volt. Rögtön rámarkoltam a már merev férfiasságára, amit egy jóleső nyögéssel díjazott is. Majd fordítottam helyzetünkön, és lerángattam róla utolsó ruháját is, közben bugyim pántját ő is elkezdte feszegetni. Kezemet elkezdtem mozgatni férfiasságán, amire ő élvezkedő hangját hallatta. Végül bevettem számba merev tagját, és hosszan végignyaltam. Fejét hátravetette, és levegőért kapkodott. Ezt még néhányszor elismételtem, viszont már nem bírta tovább, így megint fordult az állás. Én kerültem alulra, és alig hogy pislogtam kettőt, de a fehérneműm már rajtam se volt. Úgy tűnik most is eléggé fel van izgulva. Követte példámat, így én is megkaptam kényeztetésemet, amire ugyanaz volt a reakcióm, mint neki. Nem volt erőm arra eszmélni, hogy még védekezünk e vagy sem, de most nem is nagyon hatott meg. Nem hiszem, hogy ilyen hamar teherbe tudnék esni. A következő pillanatban már magamban éreztem teljes méretét. Pár lökés után eltalálta bennem azt a pontot, amire reagáltam is, és innen tudta, hogy azt kell még eltalálnia párszor. Sikerült is neki. Szinte egyszerre ért el minket a gyönyör, és ekkor éreztem meg, hogy most tényleg nem védekeztünk. 
-Éh...Édesemh! - Lihegtem fülébe. 
-Ihgen? 
-Jól érezhtem, hogy mosht nem véhdekezhtél? - Kérdeztem tőle, mire rámnézett csillogó szemeivel. 
-Jólh! Ez mosth szándékosan volt! - Mondta egy kis mosoly kíséretében. 
-Szóval már most gyereket akarsz? - Kérdeztem. 
-Miért ne? 
-De ne szomorkodj, ha elsőre nem sikerül! - Simítottam végig arcán, és adtam szájára apró kis puszikat. 
-Hát ha elsőre nem, akkor majd másodjára, vagy harmadjára, vagy sokadjára biztos sikerülni fog! - Mondta továbbra is mosolyogva. 
-Akkor ha szeretnéd, holnap elmegyek orvoshoz! - Ajánlottam fel neki ötletemet, amire fülig érő szájjal bólogatott. Így is lett. Másnap reggel miután ettünk, elmentünk az orvoshoz. Lefeküdtem az ultrahang vizsgálós ágyra,és miután bekente a hasamat, végig csak a felettem helyezkedő képernyőt bámultam. Persze tudom, hogy ilyenkor még nem nagyon tudják megállapítani, de egy próbát megér. 
-Sajnálom kisasszony, de attól tartok, ehhez inkább egy terhességi teszt kell! - Mondta az orvos, és kezembe is adta a tesztet. Bólintottam, és elmentem megcsinálni. Meg is csináltam, de az eredmény meg is lepett, de nem is. Végül is valahogyan éreztem, hogy még nem fog összejönni. Igen! A teszt negatív lett, tehát még nem lettem terhes. Mikor közöltem Suga-val, azt mondta nem baj, van még időnk. Szóval ez a hét konkrétan csak a próbálkozásokkal telt el. Az igazat megvallva nem is bántam. A hét utolsó előtti napján ismét elmentem a dokihoz, ám megint rossz hírt akart velem közölni. Ezek szerint még mindig nem sikerült. 
-Attól tartok kisasszony, hogy maga és a párja hiába fognak próbálkozni! - Kezdte el a doktor úr. Ezt meg hogy érti? 
-Ezt hogy érti? - Kérdeztem. 
-Úgy, hogy magának genetikai okokból, sajnos nem lehet gyermeke! - Mondta, közben levette szemüvegét. Azt hittem rosszul hallok. Miért is nem lehet gyerekem? Hiszen a családból mindenkinek lehet! Különben akkor én sem és Jimin sem lennénk itt! Ez badarság! Biztos csak sokat kell próbálkoznunk. Mindegy is. Megköszöntem hogy fogadtak, majd távoztam. Elmondtam Suga-nak hogy mit mondtak, és kicsit megijedt. De amikor elmondtam neki a véleményemet, akkor abban egyet értett, így viszonylag megnyugodott. Az utolsó napon hamar összepakoltunk, és már indultunk is. Leadtam gyorsan a kulcsot, elköszöntünk, és bepakoltunk a ránk váró taxiba. Mikor hazaértünk, mindenki kérdezgetett, és én büszkén mutattam nekik eljegyzési gyűrűmet. 
-Hallod sógor! Te hamarabb eljegyezted a húgomat, mint én Jin-t! - Nevetett bátyám. 
-Én mondtam, hogy neked még várnod kell a második évünkig! - Mosolygott Jin. 
-Tudom szívem, és be is tartom! - Ölelte magához Jin-t, és ők is váltottak egy apró kis csókot. 
-Tényleg HoSeok! És te meddig vársz még? Hiszen V-vel már két és fél éve együtt vagytok! - Lepődött meg szerelmem. 
-Mi azt beszéltük meg, hogy a három évet fogjuk kivárni! - Kuncogott J-Hope, és Tae meg belepirult, de egyetértően bólogatott. Akkor ezek szerint csak Suga nem bír várni. Na nem baj! Egy hónap, és egy fantasztikus esküvőm lesz. Akarom mondani esküvőnk! Ez után még megbeszéltünk egy-két dolgot ezzel kapcsolatban, és arra jutottunk, hogy Jimin fog apa helyett az oltár elé vezetni, és JungKook lesz a tanúm. Suga-nak pedig Jin lesz a tanúja. Így mindenkinek megfelelt, és a többiek sem nyávogtak, hogy miért nem ők lettek választva. Ez alatt az egy hónap alatt mindannyian csak sürögtünk és forogtunk, és hamar eljött az utolsó előtti nap is a lakodalmunkig. Ezen a napon még utoljára felvettem a csodálatos fehér színű ruhámat, és ugyanezt tette Suga is. Mivel most bátyám játszotta az apánk szerepét, ezért ő neki megengedték, hogy velem legyen, a többiek pedig szerelmemnek segítettek. 
-Eszméletlenül gyönyörű vagy húgi! - Gyönyörködött Jimin, és kicsit meg is könnyezett. 
-Köszönöm bátyó! - Öleltem meg. Annyira örülök, hogy itt van velem! Most tényleg úgy érzem, mintha valóban ő lenne az apám. Pedig ő már meghalt...Vagyis csak a nevelőapánk, kivéve öcsinek, szóval csak ő halt meg. Jimin-nek és nekem az igazi apánk börtönben van, mert embereket ölt a pénzükért. Állítólag azért csinálta, hogy eltudjon minket tartani. Pedig aki eltartott minket, az nem ő volt, hanem anya. Amíg anya dolgozott, addig engem és Jimin-t elvitt a barátnőjéhez, és ő vigyázott ránk. Nem nagyon ismertük az apánkat. Amikor én 3 éves voltam Jimin pedig 5, akkor csukták le. Soha nem is mentünk be hozzá. De nem is érdekel. Ő kereste magának a bajt, és ha a két szem gyereke annyira érdekelné, akkor bármit megtenne, hogy lássa őket. Azt hiszem erre várhatnánk...Na mindegy! A lényeg, hogy Jimin most itt van velem, és oda fog vezetni az oltárhoz, ahol Suga már boldogan fog várni, és a sok szöveg után végre kimondhatjuk az igent. Mindig is erről álmodtam, és most valóra fog válni. Úgy érzem, boldog életünk lesz. 
-El sem hiszem, hogy ilyen hamar felnőttél! - Hitetlenkedett. 
-Pedig csak 2 évvel vagyok fiatalabb! - Nevettem. -Tényleg! A ti esküvőtökön hogy is mondjam... - Gondolkoztam, hogy hogy kérdezzek rá a dologra. -Melyikőtök lesz a "menyasszony" ? - Kérdeztem, és az utolsó szónál macskakörmöt mutattam. 
-Na látod, ez jó kérdés! - Tűnődött. -De szerintem Jin lesz! - Mosolygott.  

4.rész

Mikor már az utolsó csókunk is megvolt, elaludtunk egy fél-egy órácskára. És...Megint kopogásra keltünk. 
-Gyere! - Szóltam, hogy bejöhet. 
-Ohh...Bocsi a zavarásért! Csak szólni akartam, hogy jöhettek ebédelni! - Jött be bátyám, és mosolygott. 
-Rendben! Mindjárt megyünk, csak...Öhh...Felöltözünk! - Bólintottam, és zavaromban lehajtott fejjel motyogtam, amire ő csak elkezdett kuncogni. 
-Nem kell zavarban lenned! Örülök, hogy végre te is megtaláltad a szerelmed! - Mondta boldogan, és rám kacsintott, én pedig egy kis mosolyt mutattam felé. -Na! Akkor majd gyertek! - Fordult meg, és kiment. Óvatosan felkeltettem Suga-t, és közöltem vele az ebédet. Nagy nehezen kikecmeregtünk az ágyból, és felkaptuk magunkra ruháinkat. 
-Na? Milyen volt? - Támadott le egyből öcsénk. Mi? Most mire céloz? 
-Micsoda? - Értetlenkedtem. 
-Hát tudod! Az! - Mondta, és kicsit el is pirult. Még mindig nem nagyon fogtam fel, és ezt a többiek is látták, ezért alig bírták magukba fojtani hangos nevetésüket. 
-Én már tudom, mire gondol! - Nevetett picit szerelmem is. Most tényleg én vagyok ennyire fogyatékos? 
-Mire? - Kérdeztem kapásból. 
-Arra, amit egy órával ezelőtt csináltunk! - Magyarázta el a lényeget Suga, és számra adott egy puszit. Ohh...Hogy az! Várj...MI VAN??? Ők meg honnan tudják, hogy lefeküdtünk? 
-MI?? - Sokkoltam le, és ekkor már mindenki feladta a küzdelmet. Az összes velem együtt élő fiú, azaz 7 személy, szakadt a röhögéstől, és majdnem megfulladtak a reggelitől. Én még mindig sokkos állapotban voltam. Ennyire hangosak lettünk volna? Vagy Jimin már előre sejtette? Vagy Suga elmondta neki? Mikor ez eszembe jutott, egyből szembe fordultam párommal. 
-Te mondtad el Jimin-nek? - Kérdeztem kicsit mérgesen. 
-Nem! Nyugi húgi, ő nem mondott semmit erről! - Védte bátyám. 
-Akkor? Honnan tudtátok? - Akadtam ki kicsit jobban. 
-Hát onnan, hogy hallottuk! - Mondta JungKook, de a végére elhalkult. Ahha...Szóval tényleg ennyire hangosak voltunk. Na mindegy! Most már legalább tudják, hogy már én is túlestem rajta. Hehe...Ez kicsit hülyén, egyben viccesen hangzik. 
-Értem...Na mindegy! Inkább együnk! - Ültem le az asztalhoz. Olyan fura, hogy amióta itt laknak velünk, azóta Jin főz helyettem, vagy Jimin helyett. De azért nagyon örülök is neki! Tényleg különleges fiú. Persze jó értelemben! Hamar megettük az ebédet is, és bementünk mindannyian pihenni a nappaliba. Jó volt ez a nap is. Rengeteget nevettünk, és jókat beszélgettünk. Így teltek a napok, hetek, és észre sem vettük, de már lassan 2 hónapja így éltünk. 8-an egy viszonylag nagy lakásban. Hogy őszinte legyek, már megszoktam, és nem is tudnám máshogy elképzelni. Már szinte olyanok lettünk, mint egy család. 

*Egy évvel később*

Ma van a nap, hogy Suga pontosan egy éve vallott nekem szerelmet, tehát már egy éve boldogan együtt élünk. Jimin és Jin is már másfél éve együtt vannak, és ahogy ismerem a bátyámat, nem fog több évet várni. Mihelyt eljön nekik az a nap, amikor már két éve lesznek együtt, képes lesz arra, hogy megkérje Jin kezét. Na de vissza a jelenbe! Hát szegény öcskösnek még nem jött lány a láthatárra. Pedig már eléggé feltűnően bámulássza őket. Kiderült az is, hogy a leghosszabb kapcsolat, ami köztünk van, mármint nyolcunk közt, az a V és J-Hope páros kapcsolata. Ők már egy évvel hamarabb egymásra találtak, mint a bátyánk és a sógorunk, vagyis ők már két és fél éve vannak együtt. Meg kell mondjam, le a kalappal előttük, hogy így kitartanak egymás mellett. És ők is összeillenek, akárcsak Jimin és Jin. Miközben ezen gondolkoztam, egyszer csak valaki eltakarta a szememet. Tudtam ki az. És nem is tévedtem. 
-Na? Készen vagy édesem? - Kérdezte mosolyogva, közben megfordított, és kezeit levezette szememről, így kétoldalt megfogta arcomat. 
-Igen! - Válaszoltam én is mosolyogva, és erre adott egy csókot. 
-Akkor menjünk! - Összekulcsolta ujjainkat, és elindultunk. Hogy hova? Hát...Úgy döntöttünk, hogy mivel ma vagyunk egy évesek, ezért elvisz engem egy kicsit romantikázni. De azt már nem tudom, hogy hova. Azt mondta titok. Izgatottan követtem őt az utcákon sétálva. Pár perc séta után elértünk egy kis parkszerűbe, ahol volt egy csodálatos szökőkút, és néhány zenész is. Mondta, hogy üljek le egy padra, ezért úgy is tettem. Odament a zenészekhez, és valamit elkezdett velük beszélni. Ahogy láttam, beleegyeztek valamibe. Gondolom idejönnek, és valami szép zenét kapok. Istenem de aranyos! Még ezt is megteszi értem. Jó lehet, hogy másnak nem nagy ajándék, de mivel az én életemben Suga az első, ezért nekem csodálatos ajándék ez is! Mikor visszajött a kis zenekarral, ők elkezdtek zenélni, Suga pedig a cuki kis énekhangjával, ami bevallom kissé hamis volt de nem nagyon érdekelt, elkezdett énekelni. 
-I need you girl! (Szükségem van rád csajszi!) Doegopa neoui oppa, Neoui sarangi nan neomu gopa. Doegopa neoui oppa, neol gatgo mal geoya dugo bwa! (Szeretnék az oppád lenni, annyira éhezem a szerelmedre! Szeretnék az oppád lenni, az enyém leszel majd meglátod!) Haruman neowa naega hamkkehal su itdamyeon, Haruman neowa naega sonjabeul su itdamyeon, Haruman neowa naega hamkkehal su itdamyeon, Haruman...Neowa naega hamkkehal su itdamyeon! (Ha csupán egyetlen napig veled lehetnék, Ha csupán egyetlen napig foghatnám a kezed, Ha csupán egyetlen napig veled lehetnék, Csak egy napig...Ha csupán egyetlen napig együtt lehetnénk!) Wae nae mameul heundeuneun geonde?! (Miért dobogtatod meg a szívem?!) - Énekelte. Annyira megható volt a szöveg, hogy a végén szipogva a nyakába borultam. 
-Úr Isten! Te aztán tudod, hogy kell az embert levenni a lábáról! - Bújtam hozzá, ő meg csak elkezdett nevetni, így nekem is mosolyognom kellett. 
-Bármit megtennék érted! - Tolt el kicsit magától, és megcsókolt. A következő utunk, egy elegáns étterembe vezetett. Csodálatos volt, és miután az egyik pincér elvezetett a külön asztalunkhoz, azt hittem ott helyben összeesek. Az asztal körül egy hatalmas vörös rózsaszirmokkal kirakott szív volt. Mivel nem volt éppenséggel kicsi az asztal, ezért annak a közepre is volt kitéve rózsaszirmokkal egy szív, és fehér színű szirmokkal ki volt "írva" hogy Saranghae(Szeretlek). Itt sem volt másabb a reakcióm. Rögtön ki is hozták az ételt, így elkezdtük az ebédet. Nagyon finom volt. Persze amikor hozták a desszertet, már meg sem voltam lepődve, hogy az is szívecske alakú volt. Ebből a sok szíves dologból, már sokadjára, de rájöttem, hogy ő számomra tényleg az igazi! Soha nem kaptam még szebb ajándékot, és ezeket csakis neki köszönhetem. Persze ő sem fog ajándékok nélkül maradni! Csak ő majd este, otthon kapja meg. A többiek pont most dolgoznak rajta, ezért is jó, hogy nem vagyunk otthon, mert így Suga nem látja a meglepetésemet. Nagyon finom volt az egész étel, és jól be is lakmároztunk belőle. Miután fizetett, már este is lett, de még nem mentünk haza. Elvitt egy folyóparthoz, amiben gyönyörűen csillogott a hold fénye. 
-Csodás volt ez a nap! - Néztem boldogan szemeibe. 
-Örülök, hogy tetszett! - Mosolygott, és egy olyan szerelmes csókot adott, amilyet eddig még soha. Mindkettőnk szíve hevesen vert. És pont akkor, amikor ajkaink összeértek egy tűzijáték robbant az égen. Mikor elváltunk egymástól, felnéztünk a tűzijátékra. Meglepődtem volna, hogy ha az sem szív alakú lett volna. Ma annyi szívet kaptam, hogy csak na. Volt egy olyan is, aminél az volt írva hogy "Suga&MinHi" és ez is egy szívben volt. 
-Ennyi szívet egy napra! - Kuncogtam. 
-Csak hogy lásd, mennyire szeretlek! - Kuncogott ő is, és egy újabb csókkal jutalmazott meg. Fantasztikus volt ez a nap, és felejthetetlen. Ezután már indultunk haza. Na most én jövök! Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, közöltem vele hogy csukja be a szemét, és ne lessen. Meg is tette. Kinyitottam az ajtót, és bevezettem rajta. Mondtam neki, hogy maradjon ott, és továbbra se leskelődjön. Gyorsan berohantam a többiekhez, és leellenőriztem, hogy minden készen van e. Szerencsére minden a helyén volt, így visszamentem szerelmemért. Bevezettem a nappaliba, ahol mindenki ott volt már leültettem a kanapéra, és közöltem vele, hogy már kinyithatja. Kicsit meglepődött, hogy a többiek is ott voltak, de nem nagyon hatotta meg, még örült is nekik. Majd mondtam öcsinek, hogy indíthatja a videót. Igen, én egy olyan kis videóval készültem neki, amiben persze bátyám és sógorom is segített, hogy rólam is volt néhány gyerekkori kép, és róla is, és utána közös képek voltak rólunk, amik az elmúlt egy évben készültek. És a legvégén egy videóüzenet, amiben elmondom neki, hogy mit érzek iránta. 
-Na? Milyen volt életem? Tetszett? - Támadtam le egyből kérdéseimmel. 
-Ez...Ez...Nem találok rá szavakat! Annyira jól összehoztátok! És hogy tudd drágám, én is pont ugyanezeket érzem irántad! Szeretlek! - mondta el a véleményét, aminek örültem. 
-Én is szeretlek! - Most kivételesen én csókoltam meg. A többiek fütyülve tapsoltak. Mit is várhattam tőlük... -Jut eszembe! - Váltunk el egymástól, mire érdeklődve nézett rám. -Van még egy meglepetésem! - Mosolyogtam. 
-Mi? - Kíváncsiskodott. 
-Elmegyünk egy hétre nyaralni egy szállodába! - Közöltem vele, és örült neki. 
-Komolyan? 
-Igen! 
-Ez fantasztikus! Én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon! - Örvendezett, mi pedig csak nevettünk. Még beszélgettünk egy kicsit a többiekkel, aztán elmentünk "aludni" . De az én mai utolsó ajándékom, egy jó kis éjszaka volt még. El is kezdtem a lépéseket, így vette a lapot. Ismét jó érzés volt átélni azt, amit már mondhatjuk úgy is, hogy sűrűn csinálunk. Emlékszem még az elsőre. Na azóta már én is jobban felbátorodtam, és ezt már ő is mondta. Reggel tájékoztattam, hogy pakoljon, mert nemsokára indulunk. Fél óra pakolás után indultunk is. Fogtunk egy taxit, és elmondtam neki, hogy melyik szállodához vigyen. Szerencsémre Anyu egyik munkatársa a tulaj, ezért még fizetnem se kell ezért az egy hétért. Mivel neki nem lehet gyereke, ezért minket hármónkat szeret a legjobban. Mihelyt beértünk a szállodába, rögtön kértem is a kulcsot, amit oda is adtak. Fel mentünk a kiadott szobába, és bezárkóztunk. Kipakoltunk, és csináltam reggelit, míg ő még elrendezte ruháinkat. Hamar megreggeliztünk, és belehuppantunk a puha ágyba. Az első napunkra nem terveztünk semmit, csak lustulást romantikával. Elkezdtük felemlegetni a találkozásunkat, és Suga aranyos kis szerelem vallását is. Aztán valahogy szóba kerültek a fontosabb dolgok is, mint például a házasodás, és a gyerek. Mikor megkérdezte, hogy ha most megkérné a kezemet, akkor mit válaszolnék, akkor azt mondtam neki, hogy igent. Szinte mindenben ugyanaz volt a döntésünk. És ekkor már vagy századjára is rájöttünk, hogy minket tényleg egymásnak teremtett az Isten. Viszonylag hamar álmosak lettünk, ezért mint mindig, egymás karjaiban aludtunk el. Másnap mikor felkeltem, nem éreztem magam mellett Suga-t. Megijedtem, de mikor már láttam, hogy hozza be nekem a finom reggelit, hamar elszállt. Megreggeliztünk, és megint felhozta a tegnapi témát. Már kezdett kicsit gyanús lenni. 
-Szóval...Ha most megkérném a kezed, akkor igent mondanál? - Érdeklődött. 
-Igen, mert úgy érzem, hogy tényleg te vagy az igazi számomra! - Pirultam el kicsit. Erre ő fülig érő szájjal adott egy puszit a számra, majd zsebébe nyúlt és egy kis dobozt vett elő, és letérdelt elém. Ezek szerint a sejtésem igaz volt. Jesszus! Most tényleg meg fogja kérni a kezemet? Áhh...Ennél szebb napom már nem is lehetne! 
-Park Min Hi! Tudom, hogy még csak egy éve vagyunk szerelmesek, de úgy érzem, hogy nekem már nem kell más, csak te! Amikor először megláttalak, azt hittem csak egy álom. De rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság, ezért elhatároztam magamban, hogy minden áron meg foglak szerezni magamnak, és mindent meg fogok érted tenni, hogy boldognak lássalak! Az első csókunknál szinte majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Ott éreztem meg az igaz szerelmet irántad! Ezért most felteszem a kérdést! MinHi! Hozzám jönnél feleségül? - Kérdezte. 
-Úr Isten! Igen, igen, igen! - Kaptam szám elé a kezem, és hevesen bólogattam. Kivette a tartóból a csodálatosan csillogó gyűrűt, és az ujjamra húzta, majd felállt, és megcsókolt. El se hiszem! El vagyok jegyezve! 
-Egy hónap múlva esküvő! - Jelentette be. Micsoda?? Egy hónap? 
-De...Akkor miután hazaértünk, már szervezni is kell! - Döbbentem le. 
-Bizony! De nyugi! Én már megbeszéltem a többiekkel, és a fontosabb dolgok azok már megvannak! Már a ruhás időpontok is, az is, hogy az összeadó mikor tud minket fogadni, és minden egyéb! - Közölte velem a híreket. Na szép! Ezek aztán tudnak titkolózni...De mindegy! Leírhatatlanul örülök ennek az egésznek!