2015. június 11., csütörtök

5.rész

Ezek után ismét rátapadt ajkaimra, és eldöntött az ágyon. Heves csókolózásba kezdtünk, majd benyúlt pólóm alá, ahol oldalamat kezdte el cirógatni. Hirtelen mozdulattal leszakította rólam a pólóm, és a szoba valamelyik részébe hajította azt. Ezután melltartómon keresztül kezdte el masszírozni melleimet. Én közben próbáltam róla is leszerkeszteni felső ruházatát, ami végül sikerült is. Ugyanazzal a mozdulattal jó távolra dobtam tőlünk. Úgy gondolta, már a melltartóm is útban van, ezért kicsit megemelt, és kicsatolta, majd lassan lehúzva kezemről pántjait eltávolította testemről, és száműzte közelemből. Most már felül teljesen meztelenek voltunk mindketten. Folytatta melleim kényeztetését, és ráadásként nyelveivel izgatni is kezdte őket. Számat kéjes sóhajok hagyták el. Mikor már úgy gondolta hogy elég, áttért nadrágomra. Mivel rettentő meleg volt, ezért csak egy térd feletti rövidnadrágot vettem fel, így nem volt olyan nehéz dolga. Villámsebességgel kigombolta, és lehúzta sliccemet is, utána jött a gatyám. Az is valahol földet ért. Én is elkezdtem kicsit szórakozni alsó ruházatával, de végül elértem célomat, és már rajta is csak boxer volt. Rögtön rámarkoltam a már merev férfiasságára, amit egy jóleső nyögéssel díjazott is. Majd fordítottam helyzetünkön, és lerángattam róla utolsó ruháját is, közben bugyim pántját ő is elkezdte feszegetni. Kezemet elkezdtem mozgatni férfiasságán, amire ő élvezkedő hangját hallatta. Végül bevettem számba merev tagját, és hosszan végignyaltam. Fejét hátravetette, és levegőért kapkodott. Ezt még néhányszor elismételtem, viszont már nem bírta tovább, így megint fordult az állás. Én kerültem alulra, és alig hogy pislogtam kettőt, de a fehérneműm már rajtam se volt. Úgy tűnik most is eléggé fel van izgulva. Követte példámat, így én is megkaptam kényeztetésemet, amire ugyanaz volt a reakcióm, mint neki. Nem volt erőm arra eszmélni, hogy még védekezünk e vagy sem, de most nem is nagyon hatott meg. Nem hiszem, hogy ilyen hamar teherbe tudnék esni. A következő pillanatban már magamban éreztem teljes méretét. Pár lökés után eltalálta bennem azt a pontot, amire reagáltam is, és innen tudta, hogy azt kell még eltalálnia párszor. Sikerült is neki. Szinte egyszerre ért el minket a gyönyör, és ekkor éreztem meg, hogy most tényleg nem védekeztünk. 
-Éh...Édesemh! - Lihegtem fülébe. 
-Ihgen? 
-Jól érezhtem, hogy mosht nem véhdekezhtél? - Kérdeztem tőle, mire rámnézett csillogó szemeivel. 
-Jólh! Ez mosth szándékosan volt! - Mondta egy kis mosoly kíséretében. 
-Szóval már most gyereket akarsz? - Kérdeztem. 
-Miért ne? 
-De ne szomorkodj, ha elsőre nem sikerül! - Simítottam végig arcán, és adtam szájára apró kis puszikat. 
-Hát ha elsőre nem, akkor majd másodjára, vagy harmadjára, vagy sokadjára biztos sikerülni fog! - Mondta továbbra is mosolyogva. 
-Akkor ha szeretnéd, holnap elmegyek orvoshoz! - Ajánlottam fel neki ötletemet, amire fülig érő szájjal bólogatott. Így is lett. Másnap reggel miután ettünk, elmentünk az orvoshoz. Lefeküdtem az ultrahang vizsgálós ágyra,és miután bekente a hasamat, végig csak a felettem helyezkedő képernyőt bámultam. Persze tudom, hogy ilyenkor még nem nagyon tudják megállapítani, de egy próbát megér. 
-Sajnálom kisasszony, de attól tartok, ehhez inkább egy terhességi teszt kell! - Mondta az orvos, és kezembe is adta a tesztet. Bólintottam, és elmentem megcsinálni. Meg is csináltam, de az eredmény meg is lepett, de nem is. Végül is valahogyan éreztem, hogy még nem fog összejönni. Igen! A teszt negatív lett, tehát még nem lettem terhes. Mikor közöltem Suga-val, azt mondta nem baj, van még időnk. Szóval ez a hét konkrétan csak a próbálkozásokkal telt el. Az igazat megvallva nem is bántam. A hét utolsó előtti napján ismét elmentem a dokihoz, ám megint rossz hírt akart velem közölni. Ezek szerint még mindig nem sikerült. 
-Attól tartok kisasszony, hogy maga és a párja hiába fognak próbálkozni! - Kezdte el a doktor úr. Ezt meg hogy érti? 
-Ezt hogy érti? - Kérdeztem. 
-Úgy, hogy magának genetikai okokból, sajnos nem lehet gyermeke! - Mondta, közben levette szemüvegét. Azt hittem rosszul hallok. Miért is nem lehet gyerekem? Hiszen a családból mindenkinek lehet! Különben akkor én sem és Jimin sem lennénk itt! Ez badarság! Biztos csak sokat kell próbálkoznunk. Mindegy is. Megköszöntem hogy fogadtak, majd távoztam. Elmondtam Suga-nak hogy mit mondtak, és kicsit megijedt. De amikor elmondtam neki a véleményemet, akkor abban egyet értett, így viszonylag megnyugodott. Az utolsó napon hamar összepakoltunk, és már indultunk is. Leadtam gyorsan a kulcsot, elköszöntünk, és bepakoltunk a ránk váró taxiba. Mikor hazaértünk, mindenki kérdezgetett, és én büszkén mutattam nekik eljegyzési gyűrűmet. 
-Hallod sógor! Te hamarabb eljegyezted a húgomat, mint én Jin-t! - Nevetett bátyám. 
-Én mondtam, hogy neked még várnod kell a második évünkig! - Mosolygott Jin. 
-Tudom szívem, és be is tartom! - Ölelte magához Jin-t, és ők is váltottak egy apró kis csókot. 
-Tényleg HoSeok! És te meddig vársz még? Hiszen V-vel már két és fél éve együtt vagytok! - Lepődött meg szerelmem. 
-Mi azt beszéltük meg, hogy a három évet fogjuk kivárni! - Kuncogott J-Hope, és Tae meg belepirult, de egyetértően bólogatott. Akkor ezek szerint csak Suga nem bír várni. Na nem baj! Egy hónap, és egy fantasztikus esküvőm lesz. Akarom mondani esküvőnk! Ez után még megbeszéltünk egy-két dolgot ezzel kapcsolatban, és arra jutottunk, hogy Jimin fog apa helyett az oltár elé vezetni, és JungKook lesz a tanúm. Suga-nak pedig Jin lesz a tanúja. Így mindenkinek megfelelt, és a többiek sem nyávogtak, hogy miért nem ők lettek választva. Ez alatt az egy hónap alatt mindannyian csak sürögtünk és forogtunk, és hamar eljött az utolsó előtti nap is a lakodalmunkig. Ezen a napon még utoljára felvettem a csodálatos fehér színű ruhámat, és ugyanezt tette Suga is. Mivel most bátyám játszotta az apánk szerepét, ezért ő neki megengedték, hogy velem legyen, a többiek pedig szerelmemnek segítettek. 
-Eszméletlenül gyönyörű vagy húgi! - Gyönyörködött Jimin, és kicsit meg is könnyezett. 
-Köszönöm bátyó! - Öleltem meg. Annyira örülök, hogy itt van velem! Most tényleg úgy érzem, mintha valóban ő lenne az apám. Pedig ő már meghalt...Vagyis csak a nevelőapánk, kivéve öcsinek, szóval csak ő halt meg. Jimin-nek és nekem az igazi apánk börtönben van, mert embereket ölt a pénzükért. Állítólag azért csinálta, hogy eltudjon minket tartani. Pedig aki eltartott minket, az nem ő volt, hanem anya. Amíg anya dolgozott, addig engem és Jimin-t elvitt a barátnőjéhez, és ő vigyázott ránk. Nem nagyon ismertük az apánkat. Amikor én 3 éves voltam Jimin pedig 5, akkor csukták le. Soha nem is mentünk be hozzá. De nem is érdekel. Ő kereste magának a bajt, és ha a két szem gyereke annyira érdekelné, akkor bármit megtenne, hogy lássa őket. Azt hiszem erre várhatnánk...Na mindegy! A lényeg, hogy Jimin most itt van velem, és oda fog vezetni az oltárhoz, ahol Suga már boldogan fog várni, és a sok szöveg után végre kimondhatjuk az igent. Mindig is erről álmodtam, és most valóra fog válni. Úgy érzem, boldog életünk lesz. 
-El sem hiszem, hogy ilyen hamar felnőttél! - Hitetlenkedett. 
-Pedig csak 2 évvel vagyok fiatalabb! - Nevettem. -Tényleg! A ti esküvőtökön hogy is mondjam... - Gondolkoztam, hogy hogy kérdezzek rá a dologra. -Melyikőtök lesz a "menyasszony" ? - Kérdeztem, és az utolsó szónál macskakörmöt mutattam. 
-Na látod, ez jó kérdés! - Tűnődött. -De szerintem Jin lesz! - Mosolygott.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése