6.rész

Mikor a próbának vége volt, levettek rólam mindent, és mentünk haza. Viszont ahogy hazaértünk, nem éreztem nagyon jól magam...Elkezdtem szédülni, és hányingerem lett. És ezt a többiek is látták rajtam. 
-Kicsim minden rendben? Nagyon sápadtnak tűnsz...Nehogy nekem beteg legyél! - Aggódott Suga. 
-Jól vagyok, csak...Most nem vagyok éhes! Inkább egy fejfájás csillapító kéne! - Mondtam, miközben fejemet fogtam. Nem nagyon győzte meg a válaszom, de pár perc múlva odaért hozzám a gyógyszer, amit kértem. Kezembe vettem a pohár vízzel együtt, és bevettem. Úgy éreztem, elfáradtam. Nem volt már energiám semmihez. 
-Na! Azt hiszem én most megyek, és kipihenem magam holnapra! - Álltam fel, adtam egy csókot a leendő férjemnek, majd elköszöntem mindenkitől. Mikor felértem, befeküdtem az ágyamba és aludtam. Nem sokat tudtam aludni, mert a hányinger megint rám jött, így felkeltem. Tudtam, hogy most már nem bírom, ezért kipattantam az ágyból, és villámsebességgel elrohantam a mosdóba. Még időben odaértem, és még nagyobb szerencsémre senki nem volt ott, így nem nyitottam rá. Gyorsan az ülőke felé hajoltam, és kiadtam magamból ami jönni akart. Egyszer csak már szerelmem is megjelent az ajtóban. 
-Édesem biztos hogy jól vagy? - Kérdezte megint aggódón. 
-Igen! Csak egy kisebb gyomorrontás! - Mondtam, majd felálltam, és odamentem a csaphoz kiöblíteni a számat. Ezután visszamentünk aludni. Szerencsére többször már nem kellett felkelnem, így nyugodtan tudtunk aludni. Másnap korán keltünk. Most már tényleg jobban voltam, és jobban is néztem ki. Már a hányingerem és a fejfájásom is elmúlt. Megreggeliztünk, és Indultunk is készülődni. 
-Kérlek vigyázz magadra! - Ölelt magához derekamnál fogva szerelmem, közben apró csókokat adott számra. 
-Vigyázni fogok! Mikor mi indulunk, te már ott fogsz állni az oltárnál, és vársz engem! Aztán mikor lement a sok szöveg, végre kimondhatjuk a boldogító...
-Sok lesz a szöveg gerle pár! - Hozott rám kisebb szívrohamot ezzel félbeszakítva JungKook. 
-Jó, mindjárt megyünk! - Mondtam. -Szóval a sok szöveg után kimondhatjuk a boldogító igent! - Fejeztem be mondandómat. 
-Bizony! - Helyeselt, és megcsókolt. Mikor elváltunk, már mennünk is kellett. Nehéz volt tőle elválnom, de tudtam, hogy pár óra múlva úgy is találkozunk. Ismét a próbaterembe mentünk bátyámmal, és rám is adták a ruhát. Miután a ruha tökéletesen felkerült rám, elkezdték a hajamat birizgálni. 2 órát adtak nekem is és Suga-nak is a készülődésre, és ebből a két órából kb.. egy órát elvett a hajam, öt percet a ruhám, és a maradék időt pedig a sminkem, és a végső igazgatások. Unalmas volt végigülnöm az egészet, de azért még is csak hamar letelt. Már csak pár perc van az indulásig...Nagyon izgulok, de tudom, hogy nincs miért. 
-Na? Indulhatunk? - Kérdezte mosolyogva Jimin. 
-Öhh...Már idő van? - Döbbentem le, miközben szívem hevesen vert. 
-Ne izgulj húgi! Csak odamegyünk, szembeállsz Suga-val, egymás szemeibe nézve végighallgatjátok a sok pofázást, aztán kimondjátok az igent, felhúzzátok az ujjatokra a gyűrűt, és megcsókoljátok egymást! - Nyugtatgatott bátyám. Végül is igaza van. Hát...Itt az idő! Belekaroltam bátyámba, és elindultunk. Amikor a terem elé értünk, lesokkoltam. Vörös szőnyeg volt végig leterítve az úton, és rajta világosabb vörös színű rózsaszirmok hevertek. Suga fekete öltönyben, fülig érő, tátott szájjal nézte, ahogyan végigvonulunk. Nem volt sok vendég. Sőt. Szinte csak mi voltunk nyolcan, meg egy hozzám hasonló korú lány, és egy JungKook-hoz hasonló korú fiú. Gondolom ők szerelmem testvérei, vagyis a jövőbeli sógornőm, és sógorom. Végre odaértünk a "célhoz". 
-Gyönyörű vagy! - Suttogta oda nekem Suga. Erre én csak mosolyogtam. Hála Istennek hamar lement a sok hegyi beszéd, és végre jött a fontos kérdés. Természetesen mind a ketten boldogan mondtuk ki az igent. Ezután megkaptuk a gyűrűket is, így felhúzhattuk egymás ujjára. Ezután jött a csók. Most olyan csókot kaptam tőle, amilyet eddig még soha de soha. Éreztem benne az igaz szerelmét, a vágyat, és a sok-sok érzelmet. Szinte a fellegekben jártam, és erre a kis időre mindent elfelejtettem. Különlegesen jó érzés volt. Miután elváltak egymástól ajkaink, mosolyogva néztünk egymás szemeibe. Végül el jött az én részem is...El kellett volna dobnom a virágcsokrot, de mivel rajtam kívül, egy szem lány volt, ezért fölösleges volt eldobnom. Szépen elindultam a sógornőm felé, és kedvesen odaadtam neki a csokromat. Láttam rajta, hogy nem valami vidám, de azért erőltetett magára egy halvány mosolyt. Nem nagyon értettem hogy mi a baja, de nem is törődtem vele, mert ezután kezdődött a kis lakodalom. Egész éjjel csak táncoltunk és énekeltünk. Ez volt életem egyik legszebb és legfelejthetetlenebb napja. Tuti biztos, hogy erre örökre emlékezni fogok, akármennyire is iszom részegre magam. Bár mivel nem vagyok olyan bulizós típus, és barátnőim se voltak nagyon, ezért nem voltam még úgy részeg. Maximum egy-két szilveszteren, amikor még anyáékkal együtt ünnepeltük az új évet. Szét táncoltuk a lábunkat, és már szinte fájt a torkunk a sok kiabálástól a hangos zene miatt, illetve az igen hamis éneklésektől. Annyira jól szórakoztunk, hogy észre se vettük, hogy már hajnali öt óra volt. Így hát véget ért a buli, lekerült rólunk minden esküvői cucc, és mentünk pihenni. Délután három órakor ébredtem meg arra, hogy megint hányingerem van. Elindultam a konyhába, hogy iszok egy kis vizet, de rosszul tettem. Mikor felálltam az ágyról, hirtelen megszédültem, és elájultam. Arra ébredtem fel, hogy ismét az ágyamban fekszek, és körülöttem ül mind a hét fiú. Egyszerre néztek rám aggódón is, és vidáman is. Nem értettem. 
-M...Mi történt? - Próbáltam felülni, de Suga visszanyomott. 
-Hé,hé,hé! Feküdj vissza! - Mondta. 
-Neked most pihenned kell sokat húgi! - Okoskodott Jimin. Erre én csak felhúztam a szemöldököm, és jeleztem, hogy nem értem.  
-Miért? - Kérdeztem. 
-Emlékszel mit mondott a múltkor az orvos? - Érdeklődött szerelmem. Ezzel meg mire akar kilyukadni? 
-Mármint? - Folytattam az értetlenkedést. 
-Hát arra, hogy azt mondta neked genetikai okokból nem lehet gyereked... - Kezdett el felvilágosítani. Na ne! Most akkor azt akarják mondani, hogy még is csak sikerült? 
-Ez azt jelenti, hogy... - Kezdtem el a sejtésemet, és vártam, hogy mondjanak valami konkrét választ. 
-Igen! Gyerekünk lesz! - Csókolt meg boldogan Suga.
-Gratulálunk húgi és Suga! - Ölelt meg Jimin, és őt követték egyesével a többiek is. 
-Köszönjük! - Mondtuk egyszerre. El sem hiszem! 
-És...Ez mégis mikor derült ki? - Érdeklődtem tovább. 
-Hát amikor fel akartál kelni, hirtelen megszédültél, és elájultál. Mi gyorsan elvittünk a kórházba kivizsgálni, és elmondtuk azt is, hogy mostanában sűrűn van hányingered, és szédülsz is. Megnézte az orvos az ultrahangot, és azt mondta, hogy már két hete hordozod a picit. - Mesélte el a dolgokat párom. 
-Aha! - Fogtam fel a dolgot. Ami azt illeti, nagyon örülök, hogy végre, sikerült összehoznunk egy csöppséget. És ahogy elnézem, a többiek is nagyon örülnek. Biztos vagyok benne, hogy Suga-ból nagyon jó apa lesz, és remélem, hogy én is jó anya leszek majd. Bár az is igaz, hogy J-Hope, V és Rap Monster valójában nem a családunk tagjai, de mivel már úgy összeszoktunk mint egy család, ezért én azt szeretném, ha majd ők is a gyerekeink nagybácsijai lennének. Szerintem ennek ők is örülnének, és boldogan bele is egyeznének. Viszont most már muszáj lesz felkelnem, mert ki kell mennem elintézni a dolgomat...
-Édesem! Ugye azért a mosdóba kimehetek? - Néztem rá mosolyogva.
-Igen, de csak úgy, ha én viszlek! - Nevetett kacsintva, majd felemelt az ölébe, és kivitt. A többiek addig csináltak nekem kaját, meg hoztak sok folyadékot, hogy ne száradjak ki. Nem értem, hogy mit izgulnak annyira, hiszen még csak két hetes terhes vagyok. Ilyenkor még nem lesz baja a babának attól, ha felkelek fekvő helyzetből. Majd akkor izguljanak, amikor már akkora leszek mint egy bálna, és a törpe rúgásai miatt nem fogok tudni majd aludni! Huhh...Biztos majd jól szétrúgja a bordáim. De nem fog izgatni, mert szeretni fogom, hiszen az első gyermekünk lesz. 
-Egyébként... - Kezdtem el miközben kimentem a mosdóból, Suga pedig ijedten nézett rám. 
-Miért nem szóltál, hogy kész vagy? - Rémült meg, és már vett is volna fel az ölébe, de elkezdtem egy kicsit tolni magamtól. 
-Ha megvárnád, hogy végigmondjam, megköszönném! - Adtam puszit a szájára. -Szóval nem értem, hogy miért izgalmaskodtok annyira...Még csak két hetes a pici! Majd akkor kell rám igazán vigyázni, ha már legalább öt hónap felett leszek! - Mondtam meg neki a véleményem. 
-Igazad van! De tudod, hogy ez az első eset... - Vágott aggódó arcot. Egyem meg de édes! 
-Tudom! Én is csak most leszek először anya, de meg kell nyugodnunk! Jó szülők leszünk, tudom, érzem! Megleszünk vele, ne izgulj! - Biztattam, mire elmosolyodott, és megcsókolt. Közben, már a hasamat is elkezdte simogatni.