-Nem hiszem, hogy éreznél még bármit is! - Nevettem kicsit.
-Nem baj! De jó érzés! - Mosolygott. Eközben már a srácok is meghoztak nekem mindent, én pedig jókedvűen csak falatoztam. Nagyon jól esett, és legalább az új családtagunk is kapott kaját.
-Min nevetsz? - Kérdezték a fiúk.
-Csak...Belegondoltam abba, hogy amikor eszek, akkor se én, se a gyerek nem hal éhen, és ezen a gondolaton muszáj volt nevetnem. Még mindig alig tudom elhinni. - Adtam választ kérdésükre, mire ők mosolyogtak.
-Na igen...Én is nehezen hiszem el, hogy már vagy keresztapa, vagy nagybácsi leszek! - Kuncogott Jimin is.
-Tényleg! Hogy döntöttetek? Csak mert a múltkor még gondolkoztatok. - Jutott eszébe a dolog öcsinek is.
-Hát...Mivel Jimin-nek már van párja, ezért ő és Jin lesznek a keresztszülők. Ti négyen meg nagybácsik lesztek! - Mondtam el nekik a döntésünket. Nagyon megörültek, és Rap Monster, J-Hope és V még meglepődve magára is mutatott.
-Mi is? - Kérdezték egyszerre.
-Bizony! Hiszen már egy család vagyunk! Olyan, mintha már ti is a testvéreim lennétek! - Bólogattam, majd megöleltem őket.
-Jajj de jó! Nagybácsik leszünk! - Ugrott V is J-Hope nyakába, és ők is adtak egymásnak egy csókot.
-Köszönjük MinHi! - Hálálkodott NamJoon is.
-Ugyan! Biztos vagyok benne, hogy ti is szeretni fogjátok! - Mosolyogtam rá biztatón.
-De ha lányunk lesz, nem fogtok rá hajtani, azt most megmondom! - Kezdett beszigorítani Suga.
-Ezt hogy gondoltad? Amire ő már tini lesz, addigra mi már vének leszünk! - Nevetett J-Hope.
-Szerencsétek! - Nézett rájuk szúrós szemmel szerelmem.
-Jajj hagyd már! - Ütöttem játékosan vállába. -Úgy is a tini korszak lesz majd a legnehezebb, akár lány lesz, akár fiú. - Húztam picit a szám, mire párom kicsit megijedt.
-Én már félek drágám... - Nézett rám rémült arccal.
-Nem kell! Az még nagyon messze lesz, hiszen még szerencsétlen meg se született! - Nyugtatgattam.
-Ohh...Kicsim! Tudod milyen nap lesz holnap? - Jött V-nek hirtelen a kérdése.
-Már hogy ne tudnám?! Azt hiszed, valaha is elfelejteném? - Kuncogott J-Hope. Ezek meg miről beszélnek?
-Miért? Mi lesz holnap? - Érdeklődtem.
-Hát...Holnap leszünk 3 éve együtt, és...Elvileg a kezemet is megkéri! - Tájékoztatott V. Huhh...Így elrepült az idő?
-Értem! Akkor...Gratulálok! - Nyertem értelmet, és mosolyogva néztem rájuk.
-Köszönjük! - Mondták egyszerre.
-Gratulálunk! - Örvendeztek a többiek is, és egy gyors ölelést is adtak a másik szerelmes párnak. Annyira jól esett ez nekik, hogy Tae még meg is hatódott picit. Remélem majd a bátyám és Jin is ilyen boldogok lesznek együtt. Bár biztosan, mert mindkettejükön látszik, hogy igazán szeretik egymást. És mi is így vagyunk Suga-val. És most, hogy meg lesz az első babánk, így még boldogabbak vagyunk.
-Egyébként...Most, hogy így eljutott az agyamig amit mondtál, nem kell izgulnod, mert én soha nem fogom elhagyni TaeTae-t se egy lányért, se egy másik fiúért! - Mondta magabiztosan HoSeok, és hátulról átkarolta V-t.
-Szerencséd! - Nevetett Suga.
-Tényleg! És...Ti mit szeretnétek? - Érdeklődött JungKook.
-Hát...Én fiút de azért, hogy tudjam tanítani fiús dolgokra. - Adott választ szerelmem.
-Akkor ennyi erővel én meg lányt, hogy tudjam tanítani lányos dolgokra! - Röhögtem.
-Nekem mindegy! - Nevetett Suga is.
-Szerintem egy kislány aranyos lenne! - Mondta Jin és V szinte egyszerre a véleményét.
-Mert a kapcsolatunkban ti vagytok a "nő"! - Kuncogott Jimin és J-Hope, majd mint az ikrek, szinte ugyanabban a pillanatban adtak csókot párjuknak.
-Igazából tényleg tök mindegy! Így is, úgy is szeretni fogjuk! - Néztem mosolyogva Suga szemeibe, és ő is vigyorgott, majd mi is váltottunk egy kis csókot. Még beszélgettünk egy-két dologról, aztán hamar elfáradtunk, így mentünk aludni. Másnap reggel Suga édes hangjára, és puszijaira keltem.
-Jó reggelt szerelmem! - Cirógatta arcomat.
-Jó reggelt! - Bújtam hozzá.
-Lassan keljünk, aztán menjünk reggelizni! - Nézett le rám. Én erre csak bólintottam, majd felkeltem, és ős is követett. Felöltöztünk, és lementünk a konyhába enni.
-Különleges reggeli a kismamának! - Rakta elém a tányéromat Jin.
-Ohh...Köszönöm! - Hálálkodtam, és enni kezdtem.
-Húgi! - Szólított meg bátyám.
-Igen? - Néztem rá teli pofával.
-Ma elmegyünk mindannyian vásárolni! Neked kellenek új kismama ruhák, meg már nekünk se árt egy-két új darab! Szóval ma shoppingolós napot tartunk! - Közölte velem Jimin a mai programot.
-Rendben! - Egyeztem bele. Mihelyt megettük mindannyian a reggelinket, útnak is indultunk. Sok bolt volt a környéken, így bőven tudtunk válogatni.
-De nem csak nyárra kell nézned ruhákat! - Figyelmeztetett Suga.
-Tudom édesem, ne izgulj! - Mondtam.
-Várjunk! Télen vagy ősszel miket hordanak a terhes nők? - Gondolkodott Jimin is, mire én elkezdtem kicsit kuncogni. Annyira fel vannak pörögve...Még mindig jobban izgulnak mint én. Ez azért aranyos tőlük.
-Szerintem a rosszabb időkre is tökéletesen megteszi egy rugalmas farmer, és egy hosszú felső! - Mondtam a véleményemet. Láttam azért már számtalan babát váró nőt, és valamikor azért a ruházatukat is szoktam figyelni.
-Oké, de azért kérjünk segítséget! - Nézett körbe szerelmem. A többiek is csak egyetértően bólogattak.
-Segíthetek? - Kérdezte egy nő, aki az áruházban dolgozott.
-Igen! A feleségemnek kellene rosszabb időkre kismama ruha! Tudna valamit ajánlani? - Mondta el a helyzetet párom, és a nő szeme a kismama szó hallatára egyből felcsillant.
-Persze! Tudom önöknek ajánlani az ilyen típusú nadrágokat! Nem szűk, nem rövid, hanem rugalmas, és meleg is, szóval még télen is lehet hordani! Illetve a hosszabb pólókat ajánlanám, amiből a hölgy dereka nincs kint, így nem fog megfázni! - Mutogatott nekünk a nő. Felvettem egy pár darabot, és elmentem a próbafülkébe felpróbálni őket. Amikor levettem magamról a pólómat, egyből hasamra tévedt tekintetem. Fura, de azért már kezd látszani, hogy nődögél. Kezemet lassan rátettem, és elmosolyodtam. Ezután folytattam az öltözködést, majd mikor végeztem, elhúztam a függönyt, így már a fiúk is láthatták az eredményt.
-Na? Milyen? - Érdeklődtem.
-Szerintem jó! - mondta véleményét Suga.
-Akkor ezek lesznek, és mindjárt próbálom még a többit is! - Tettem a ruhákat a kosárba. Visszahúztam a függönyt, és megint csak öltözködni kezdtem. Mindegyik ruha megfelelő volt, ezért megvettük őket. Közben a többiek is találtak maguknak, és ők is megvették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése