1.rész

MinHi Pov.

A nevem Park Min Hi. Van egy bátyám, Park Ji Min, és egy öcsém, aki a féltestvérem nekem, és Jimin-nek. Őt Jeon Jeong Guk-nak hívják. A mai nap számunkra nagyon fájdalmas volt. Egy hete anyukánk, és a nevelőapánk (kivéve JungKook-nak) meghaltak. Éppen a házassági évfordulójukat mentek ünnepelni, és egy kis sétahajóra is elmentek. De a hajónak volt valamilyen hibája, ezért elsüllyedt, és az utasok 80%-a elvesztette életét. Sajnos, a mi szüleink is a vízbe fulladtak. Ma volt a temetésük, mert szerencsére a legtöbb ember testét megtalálták. Nagyon nehezen tudtuk feldolgozni. De ilyenkor azért örültem, hogy Jimin és JungKook mellettem vannak. Egész nap nem szóltunk egymáshoz. Mindannyian teljesen le voltunk törve. Nem bírtuk felfogni az egészet. Nem ettünk napokig, csak néha néha egy zöld teát ittunk nyugtatóként.Így telt el egy hét...Ez alatt az idő alatt, én és Jimin nem mentünk dolgozni, JungKook pedig nem ment iskolába. De tudtuk, hogy össze kell szednünk magunkat. Így hát elindultam, és bekopogtam először Jimin-hez. 
-Gyere! - Szólalt meg az ajtó mögül.
-Szia bátyó! - Mentem oda ágyához. -Figyelj! Tudom hogy nehéz! Hidd el nekem is és JungKook-nak is! De..Össze kell szednünk magunkat! - Mondtam, közben pedig megöleltem.
-Tudom! - Szipogott. -Ahh..Igazad van! Menjünk öcsihez, és beszéljünk vele is! - Szedte össze magát, és végre egy halvány kis mosolyt is mutatott arcán. Elértünk Kookie szobájához. Bekopogtunk, és közben mondtuk, hogy csak mi vagyunk. Beengedett.
-Szia öcsi! - Köszöntünk neki, és odamentünk hozzá megölelni. Ő is szipogott.
-Figyelj JungKook! Most már össze kell magunkat szedni! Tudjuk, hogy neked is nehéz! De nem sírhatunk örökké! - Kezdte el Jimin, és erre JungKook csak bólintott, majd felállt az ágyról. Eldöntöttük, hogy mostantól folytatni fogjuk eddigi életünket. Másnap már minden a régi volt. Ugyanúgy mosolyogtunk, dolgoztunk, és elvoltunk. Bár még mindig fura a helyzet, de tudjuk, hogy a szívünkben mindig is ott lesznek. Csak teltek a napok. Majd egy napon, Jimin be akart jelenteni nekünk egy-két dolgot, ezért behívott minket a nappaliba. Nagyon kíváncsiak voltunk.
-Húgi, öcsi! El kell nektek mondanom egy rendkívül fontos dolgot! Kérlek, emiatt ne undorodjatok tőlem! - Kezdte el mondandóját. Ennyire ijesztő lenne? Vagy inkább fura?
-Na! Mondjad már! - Néztem rá kíváncsian.
-A helyzet az, hogy én..m..meleg vagyok! - Nyögte ki végül, és már szinte állunkat a föld súrolta. Hogy mi? Az én bátyám..meleg? Tehát a saját neméhez vonzódik és nem a lányokhoz? Mi a..? Ezt nem hiszem el! Most csak viccel?
-Mi?? - Néztünk rá tátott szájjal.
-Igen, jól hallottátok! Egy fiúba vagyok szerelmes már egy jó ideje! Együtt is vagyunk, csak titokban tartottuk! De..úgy gondoltam, hogy mivel ti még is csak a kistestvéreim vagytok, ezért megbízok bennetek, és bevallom nektek! - Magyarázott. Oh..remek! Szóval lesz egy..sógorunk, vagy egy..sógornőnk? Huhh..hát ezt így furi megállapítani. Na de mindegy! Ha a bátyám boldog azzal a fiúval, akkor örülök!
-Ne izgulj bátyó! Nem mondjuk el senkinek ugye JungKookie? - Mondtam nyugtatón, közben ránéztem öcsénkre, aki csak bólogatott.
-Köszönöm! - Vidult fel Jimin. -Ja, és még valami! Bár lehet ez is váratlan lesz, de..a..barátaim ma átjönnek hozzánk vacsorázni, és itt is lesznek egy darabig! És a szerelmem pedig ide is fog költözni, mert az ő szülei is azon a hajón voltak, tehát ugyanaz történt velük mint anyuékkal! - Mondta el a többi hírt is Jimin. Sajnálom szegény párját a bátyámnak, de legalább tudjuk, hogy mi 4-en mit éreztünk az elmúlt időszakban. És legalább megismerjük a barátait is és a szerelmét is. Kíváncsi vagyok! Nem kellett többet várnunk fél óránál, és jöttek is a barátai és a szerelme is.
-Fiúk, édesem, ő itt a húgom Park Min Hi, ő pedig a féltestvérem vagyis öcsém Jeon Jeong Guk, de mi csak JungKook-nak becézzük! Húgi, öcsi, ők itt a barátaim! És ő itt a szerelmem, akiről meséltem! 
-Örvendek MinHi és JungKook! Én Kim Seok Jin vagyok, a bátyátok párja! - Mutatkozott be a "sógorunk".
-Mi is örvendünk! Én Kim Nam Joon vagyok, de szólítsatok csak Rap Monster-nek! Ők pedig itt Suga, J-Hope és V! - Mutatkoztak be a többiek is.
-Sziasztok fiúk! - Köszöntünk öcsivel.
-Na! Gyertek! Hozzuk a cuccaitokat, aztán eszünk és dumálunk! - Sorolta a programokat Jimin. Ahogy mondta. Mindenkinek felvittük a cuccait a szobákba. De mivel csak 1 teljesen üres szoba volt, ami igazából anyuéké volt, ezért oda V és J-Hope költöztek be. Jimin-hez természetesen Jin ment, JungKook pedig befogadta Rap Monster-t, ezért kizárásos alapon hozzám jött Suga. Egy kicsit durci volt, hogy ő az egyetlen, akinek egy lánynál kell aludnia, de elfogadta. Hamar kipakoltak. Én segítettem Suga-nak, aki örült nekem. Mikor végeztünk, összeültünk a hatalmas asztalnál, és ettünk. Nagyon jól laktunk. Ezután kimentünk a nappaliba, és beszélgettünk. Fura volt a bátyám ölében egy másik fiút látni, de amikor rájuk tévedt a tekintetem, csak mosolyogni tudtam. Összeillenek. Aranyosak együtt, és látom a nézésükből, hogy tényleg szeretik egymást. Sokáig beszélgettünk. Már 11 óra volt, amikor mindenki elindult aludni. Mivel persze nekem is és mindenki szobájában csak egy hatalmas franciaágy volt, ezért Suga-nak mellettem kellett aludnia. Szokatlan volt eleinte, de azért jó is. Nem telt sok időbe, és már be is aludtunk. De kénytelen voltam a fejemet a párna alá dugni, mert Suga iszonyatosan horkolt. Szuper egy éjszaka volt mondhatom. Ráadásul már annyira keresztbe feküdt, és még így is mocorgott, hogy egyszer csak leestem az ágyról, és egy hatalmas puffanással értem földet. Erre persze felkelt, és lenézett a földre.
-Jajj bocsi! Jól vagy? - Kérdezte kómásan, de azért éreztem, hogy megrémült kicsit.
-Semmi baj! Jól vagyok! - Másztam vissza, és ő is odébb ment. Ezt így még kb.. 2-szer eljátszottuk az éjszaka, ezért reggel mind a ketten mint a zombik úgy ébredtünk. A többiek csak meglepődve néztek minket.
-Hát ti veletek meg mi történt? - Kérdezte Jimin.
-Suga az éjszaka megállás nélkül horkolt, és vagy 3-szor lelökött az ágyról! - Meséltem el neki, közben egy nagyot ásítottam.
-De mondtam hogy bocsi! - Nézett rám szomorkás arccal.
-Én meg mondtam hogy semmi baj! - Kuncogtam. Annyira aranyos mikor így néz! Hékás! Mit is mondok? Áhh..mindegy!
-Gyertek reggelizzetek! - Mosolygott Jin.
-Te tudsz főzni? - Kérdeztem tőle.
-Igen! - Nevetett. Ohh..De jó! Olyan sógorunk van, aki tud főzni! Ennél jobb már nem is lehet! Gyorsan kitálaltam magamnak a reggelit, és a többiekkel együtt reggeliztem. Egy dolog viszont kiszúrta a szememet. V és J-Hope úgy etették egymást, mintha ők is járnának. Félve kicsit, de mivel kíváncsi voltam, ezért megkérdeztem tőlük.
-Ömm..izé..Ti is jártok? - Kérdeztem tőlük halkan, és közben kicsit elnéztem.
-Igen! - Mondták mosolyogva. Na tessék! Én itt ijedezek, hogy hogyan tegyem fel nekik a kérdést, erre ők meg lazán mosolyogva megadják a választ, és még csak nem is szólnak le. Ha ezt tudom...! 
-Már mióta! - Kezdett el nevetni a bátyám.
-Hát jó de ezt nem mondtad! Csak azt mondtad, hogy te Jin-nel jársz! De azt nem, hogy mások is! - Mondtam neki.
-Elfelejtettem! - Vont vállat. Nagyon finom volt a reggeli. Jin tényleg jókat tud főzni. És kedves is, úgy hogy gondunk az nem lesz vele. Csak Suga alvását kell még megszoknom. Mikor megettük a reggelit, megint leültünk és beszélgettünk. Persze most én teljesen el voltam varázsolva, mert az álmom az olyan szép volt, csak kár, hogy már nem teljesülhet be. A fiúk kíváncsian néztek rám, ezért elmondtam nekik az álmom. De utána történt a baj...Annyira bele voltam merülve a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy Jimin mennyire ideges lett.
-És olyan jó lenne! Elmehetnénk együtt a tengerre, búvárkodhatnánk, és anyával sikítoznánk a polipok meg a minden kis hülyeség miatt! - Áradoztam, és a végén kuncogni kezdtem. -Egész nap csak fürdenénk, aztán este meg sétálnánk, és mindennap mennénk világot látni és... - Áradoztam tovább, de nem tudtam befejezni, mert a bátyám hirtelen kikelt magából.
-De ez már soha nem fog megtörténni!! Anya és apa már nincs többé! - Üvöltötte le a fejemet, én pedig megrezzentem, ahogyan a többiek is. Nem bírtam tovább. Sírva felkaptam a cuccaim és elrohantam.
-Gyűlöllek! - Üvöltöttem vissza Jimin-nek.
-MinHi várj! Én..én nem úgy...gondoltam! - Jött volna utánam, de becsaptam magam mögött az ajtót, és csak futottam. Beértem egy sötét utcába. Félek. Egyedül vagyok itt. A falnak döntöttem hátamat, és lecsúsztam a földre. A könnyeim megállás nélkül folytak. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy ezek az álmaim már nem valósulhatnak meg. De..álmodozni azért még lehet. Viszont úgy tűnik hogy Jimin-nek ez még eléggé nagy falat volt. 
-MinHi! Kérlek szólalj meg! Csak én vagyok az Suga! - Szólítgatott Suga. Istenem! Csak miattam, idáig eljött? 
-S..Suga? - Szipogtam.
-Ó! Hát itt vagy! Már mindenhol kerestünk! Jimin is és mi is nagyon aggódtunk érted! - Jött oda hozzám, én pedig a nyakába ugrottam. Egy kicsit lesokkolt, de hamar viszonozta ölelésemet. -Gyere! Visszaviszlek! - Mondta, majd felkapott ölébe, és indultunk haza.
-MinHi! - Rohant hozzám Jimin, és a többiek.
-S..Sajnálom bátyó! - Zokogtam, miközben szorosan megöleltük egymást.
-Én sajnálom húgi! Nem kellett volna rád üvöltenem... - Mondta, és egy apró puszit nyomott homlokomra.
-Minden rendben? - Kérdezte aggódva Jin.
-Igen, köszönöm! - Bólogattam egy kis mosoly kíséretében.
-Szerintem menjünk aludni! - Ajánlotta fel ötletét Suga, amire mindenki megindult a szobájába.
-Köszönöm Suga hogy visszahoztad! - Hálálkodott Jimin.
-Ugyan! Én sem akartam hogy baja essen! Hiszen olyan kis félénknek tűnik! - Áradozott rólam.
-Mi? - Fordultam meg hirtelen.
-S..Semmi felejtsétek el! J..Jó éjt! - Dadogott zavarában, és mentünk aludni. Nem értem ezt az egészet. Jól hallottam egyáltalán? Mindegy! Majd meglátjuk! Befeküdtünk a puha ágyba, és én pár perc múlva már aludtam is. De éjszaka megint csak felkeltem. Viszont most nem horkolásra, de nem is arra, hogy leestem az ágyról. Nem. Ez..Mi? Ez egy csók volt! Gyorsan kipattantak szemeim, de még így is azt hittem hogy csak álmodok. Ez nem álom volt. Suga tényleg megcsókolt!
-S..Suga mit csinálsz? - Ráztam meg picit hátha álmodik. Kár volt megtennem. Ugyan is azt nem vettem észre, hogy már szinte teljesen az ágy szélén fekszik, és mikor elkezdtem rángatni, leesett az ágyról, én pedig követtem. Rá estem. Még jó, hogy sötét volt, mert így nem látta a totálisan vörös arcomat.
-B..Bocsi! - Pattantam volna fel róla, hogyha nem ránt vissza.
-Semmi baj! - Mondta, és hangjában éreztem, hogy mosolyog.
-Ömm..Most már elengednél? - Kérdeztem.
-Beszélnem kell veled! - Mondta, és leültünk az ágy szélére. Felkapcsolta a kis lámpám, hogy lássuk egymást.
-Áhh..kiég a retinám! - Hunyorogtam.
-Csak azért oltottam fel, hogy lássalak, és hogy a szemedbe mondjam amit akarok! - Mondta.
-Hát az érdekes lesz, mert még nem látok semmit! - Kuncogtam. Kicsit megdörzsöltem szemeimet, így már láttam. Leült mellém, és egymással szembe fordultunk. Nem tudom mi lehet ilyen fontos, amit az éjszaka közepén kell kell elmondania.
-MinHi! Én..én azt hiszem, hogy tetszel nekem! - Nézett mélyen szemeimbe. Hogy mi? Suga..szerelmes belém? Na..Most erre mit mondjak? Bár az a csók..Na..Ha esetleg újra megcsókolna, akkor majd meglátom hogy mit is érzek.
-S..Suga! - Dadogtam pirultan.
-Shh! - Csitítgatott, és államat megfogva megkaptam ismét a csókját. Be kell vallanom, jól esett, és éreztem benne, hogy ő tényleg szerelmes. Ez az érzés..A fellegekbe repít. Azt hiszem..Nem! Tudom, hogy szerelmes vagyok én is! Mikor ezt eldöntöttem magamban, egyből vissza is csókoltam. Örült neki. -Lennél a barátnőm? - Kérdezte mosolyogva mikor elváltunk egymástól.
-Örömmel! - Bólintottam, és újra megcsókoltuk egymást. Én tényleg szerelmes vagyok! És úgy érzem már azóta, amióta láttam azt a cuki mosolyát, amivel úgy elvarázsolt. Szívem hatalmasakat dobbant. Ez volt a legszebb éjszakám. Reggel megint csak mint a zombik úgy keltünk.
-Jó reggelt édesem! - Keltegetett, és még egy csókot is kaptam mellé.
-Jó reggelt! - Bújtam hozzá. Majd összekészültünk, és lementünk a többiekhez reggelizni. Megint csak nagy szemekkel néztek ránk. De Jimin mikor meglátta, hogy kézen fogva megyünk, elmosolyodott. Talán ő is tudta, hogy Suga szerelmes belém?
-Jó reggelt ifjú pár! - Köszönt hatalmas vigyorral bátyám.
-N..Nektek is! Te tudtál erről? - Néztem Jimin-re.
-Mindannyian tudtunk róla! - Kuncogott JungKook. 
-Na szép! - Kuncogtam én is.