2015. május 16., szombat

2.rész

Ismét finom reggeli fogadott minket. Hm...Jin tényleg ért az ilyenekhez. Miután megettük, és jóllakottan kimentünk a nappaliba, elhatároztuk, hogy ma pihenő napot tartunk, mert nagyon meleg volt. És ráadásul nyár is volt. Kinyitottunk minden ablakot, hogy egy kis hűs és friss levegő is terjengjen a szobában. Ilyenkor örülök, hogy mindenhol van felszerelve szúnyogháló. Utálom, amikor piszkálnak a bogarak. Leültünk a kanapéra, a fotelekbe, és amire még rá lehetett ülni. Szinte semmihez nem volt kedvünk. Bár az tény, hogy egy kis slagos támadásnak most örültem volna. 
-Nem bírom! - Legyezgettem magam.
-Lehűtselek szívem? - Nézett rám kaján vigyorral Suga.
-Mivel? - Kíváncsiskodtam. -Slagot most kivételesen elviselnék! - Nevettem, mire ők is.
-Miért nem megyünk el a kis tóhoz? Tudod húgi! - Ajánlotta fel ötletét bátyám.
-Tényleg! Igen tudom! - Bólogattam, és arcom felderült.
-Milyen tó? - Érdeklődött Jin, és a többiek is kíváncsian néztek ránk.
-Mikor még anya nem ismerte meg JungKook apját, azelőtt minden meleg napon elvitt minket egy kisebb tóhoz, ami fürdésnek volt szánva, és nem is volt mély. Mindig ott piknikeztünk, és vittünk játékokat, és arra is emlékszem, hogy ott döntöttük meg MinHi-vel a tollas rekordunkat! - Mesélt Jimin, és a végén kuncogott, ahogy én is. 
-Akkor benne vagytok? - Néztünk Jimin-nel körbe a társaságon, akik mosolyogva bólintottak. 
-Indulás! - Mondtam, és mindannyian felálltunk, majd elindultunk készülődni. Én gyorsan elszaladtam a mosdóba, felvenni a fürdőruhám.
-Ugye nem lesz ott más? - Kérdezte Suga.
-Nem tudom! Szerintem más is ismeri a helyet, ezért nem kizárt, hogy más is hűtse ott magát! De miért? - Érdeklődtem, mire odajött hozzám, és átkarolta a csípőmet.
-Azért, mert nem akarom, hogy más szemet szúrjon rád! - Nézett morcosan, és megcsókolt. Esküszöm, sokszor rosszabb, mint egy gyerek. Na nem baj. Legalább most már tudom, hogy félt.
-Készen vagy... - Nyitott be pont a csókunk közepén bátyám. -Tok...Bocsi! Nem akartam zavarni! - Fejezte be mondandóját, és vigyorgott mint a tejbe tök. 
-Semmi baj! Amúgy igen, már készen vagyunk! - Váltunk el egymástól, és felszedtük cuccainkat. Teljesen elpirultam, ezért már tudom, hogy Jimin miért vigyorog annyira. Ahjj! Ezt egyszer még visszakapja! Tíz perc múlva már oda is értünk. Hát...Nem voltak valami kevesen. Ezek szerint már egyre többen felfedezték. Mindegy. Egyébként se kötelező másokkal foglalkoznunk. Viszont ahogy mentünk a szokásos helyünkre, elhaladtunk egy nagyobb csapat fiú előtt, és mikor elhaladtam, jó hangosan megfütyültek. 
-Hűű! Micsoda csinibaba! - Tettek hangos megjegyzéseket. Ahogy Suga kezét fogtam, éreztem, hogy izmai megfeszülnek. Ideges lett. Na tessék.
-Bocs, de foglalt! - Mormogta nekik.
-Édes hagyjad! - Adtam arcára egy puszit. Végre odaértünk a szokásos helyünkre, így le is pakoltunk. Persze a fiúknak megint csak könnyebb dolguk volt a vetkőzésnél, hiszen csak a felsőjüket kellett levenniük. Nekem persze mindent, amit magamra vettem. 
-Becsapódás! - Kiáltotta JungKook, és beleugrott a vízbe. 
-Gyere szerelmem! Ugorjunk egyszerre! - Fogta meg J-Hope V kezét, és ők is váltottak egy csókot. Jin és bátyó csak lazán besétáltak. Mikor én is elszenvedtem magam a vetkőzéssel, Suga az ölébe kapott, és befutott velem a vízbe. 
-Hé NamJoon! Te nem jössz? - Kérdezte tőle J-Hope. 
-Nem! Nekem annyira nincs melegem! Megleszek itt az árnyékban is! - Válaszolt mosolyogva. Ezek az ökrök annyira játszottak, hogy majdnem belefújtották egymást a vízbe. Mikor Suga-val pont egy kisebb csókcsatát vívtunk, éreztem, hogy valami megfogja a lábamat, ezért ijedtemben megrúgtam szegény szerelmem férfias dolgát, és sikítozva váltam el ajkaitól. Nem tudtam mit tudnék csinálni, mert a vízben is elmerültem, és levegőt se volt időm venni. 
-MinHi! - Hallottam még Suga ijedt hangját. Hirtelen elkezdtem kapálózni, rugdosni, és mindent amit csak tudtam, hátha ki tudok szabadulni. A következő pillanatban arra eszméltem, hogy valaki kihúz a vízből. Levegő után kezdtem kapkodni, majd ránéztem az illetőre, aki elhúzott szerelmemtől. Annak a fiúcsapatnak az egyik tagja volt. Mikor megláttam, dühömben megkínáltam egy jobb egyenessel. 
-Te mi a faszt képzelsz? - Üvöltöttem rá. Nagyon felhúzott. 
-Nyugi van cica! Miért azokkal a szerencsétlenekkel lógsz? - Fogta meg ütésem helyét, miközben feltette kérdését. 
-Egy! Nem szerencsétlenek! Kettő! Nem fogsz jól járni, mert köztük van a bátyám, az öcsém, a sógorom, a pasim, és a többi pedig a barátom! Három! Ne cicázz! - Oktattam.
-Hé haver! Leszállnál a csajomról? - Jött végre Suga. Ennek nem lesz jó vége. Érzem. Azt hiszem, még most el kéne húznom innen Suga-t, mert képes lesz ezzel a nyomorékkal összeverekedni.
-Hagyd kicsim! Gyere! Menjünk vissza a többiekhez! - Mentem oda hozzá. Próbáltam elhessegetni, de tudtam, hogy ez úgy is csak egy nyugtató puszival fog menni. Így tehát kénytelen voltam neki megadni. Sikerült is. De előbb még megfordultam, hogy még egy jót beszóljak annak a hülye gyereknek. Engem is elég rendesen felhúzott. -Ha nem akarod megkapni a párját, akkor szállj le rólam, és keress egy másik kis picsát! Tudod! Az út szélén találod őket! - Mondtam neki lenéző hangnemben, és vágtam hozzá a pofákat. Amikor újra láthattam Suga arcát, észrevettem azt az elégedett vigyorát. Ezek szerint tetszett neki a beszólásom. Hát de most mit tudtam volna csinálni? Csak felvilágosítottam arról, hogy engem soha nem fog megkapni, mert nem egy sarki...hadd ne mondjam mi vagyok! Nekem itt van Suga, akit nagyon szeretek! És ilyen "nőfaló" bunkók nem fognak közénk állni! 
-Büszke vagyok rád életem! - Csókolt meg Suga. 
-Köszi! - Kuncogtam. 
-Mi történt húgi? - Kérdezte kicsit megijedve Jimin, és a többiek is figyeltek. 
-Ah...Semmi, csak egy marha lábamnál fogva elhúzott, és azt kérdezte, hogy miért veletek vagyok. Én meg szépen kioktattam! - Meséltem. 
-Ez az én húgom! - Ölelt meg nagy vigyorral az arcán Jimin. 
-Nekem meg a nővérem! - Ölelt meg JungKook is mosolyogva. Nem tudtam mit csinálni. Ezektől a reakcióktól nevetnem kellett. El is kezdtem, és a többiek is követtek. Hamar meguntuk a vizet, így kimentünk Rap Monster-hez. 
-Mi volt az a nagy vita? - Kérdezte kíváncsian, mikor kiértünk. 
-Elrabolták tőlem! - Morgott Suga, Rap Monster meg csak kikerekedett szemekkel nézett rám. 
-Ahogy mondja! Miközben csókcsatát vívtunk, annak a fiúcsapatnak az egyik tagja megfogta a víz alatt a lábamat, és elhúzott magával, én meg szépen kioktattam! - Meséltem neki a történteket. 
-De köcsögök! - Háborodott fel NamJoon is. 
-Azok! - Vágta rá rögtön párom. Remek...Megint felhúzta magát. Ahjj...Jobb lesz, ha minél hamarabb elhúzzuk innen a csíkot, mert ha ezek megint összetalálkoznak, nagyon nem lesz jó vége, és én pedig verekedést rohadtul nem akarok! 
-Khm...Fiúk! - Köszörültem meg torkomat, és szóltam nekik, mire végre rám figyeltek. 
-Mi az? - Kérdezték értetlenül. 
-Nem kéne hazamennünk? Én már eleget hűsöltem, és már haza szeretnék érni! - Vetettem fel ötletem, amire csak egyetértően bólogattak, és elkezdtünk pakolni. Már majdnem kiértünk arról a helyről, mikor megint a fiúcsapatba botlottunk bele. Ezt nem hiszem el. Ezek követnek minket vagy mi? A mai napon már harmadjára futunk beléjük. Azt hiszem, elkezdhetek félni, mert ha ezek megint beszólogatnak, akkor Suga felmérgesedik, és szétveri őket, amit én meg nem akarok. Sajnos akárhogyan is próbálkoztam a kerüléssel, nem sikerült. Így kénytelenek voltunk megint csak előttük elhaladni. Szuper... 
-Héj cica! Nem jössz haza inkább velünk? - Szólított meg ugyanaz a fiú, aki a lábamnál fogva elhúzott magával. Nem bírtam ki. Megálltam, és indulatosan felé vettem az irányt. Lehet, hogy a végén meg majd engem nem tudnak róla lerángatni. Most jut eszembe...Suga bókja az volt elsőnek hogy "félénk típus vagyok" . Hát el kell szomorítsalak drágám, de...Sajnos ez nem teljesen így van. Ha ilyen módon szólogatnak be, akkor nálam hamar elpattan a húr. 
-Megmondtam már egyszer, hogy ne cicázz te hülye pöcs! - Oltottam le, mire a többiek az utolsó szónál úú-zni kezdtek. Az a marha meg csak elégedetten vigyorgott, ezért megkapta tőlem a jobb egyenesem párját is. Én megmondtam neki elég világosan, hogy ha így folytatja megkapja. Az már nem az én bajom, ha nem hitte el. 
-De kis harcias lettél cica! - Vigyorgott még mindig. 
-Meg mondtam hogy ne cicázz te barom! - Üvöltöttem rá. 
-Mert mi lesz cica? Még jobban meg versz? - Nézett rám lenézőn, közben ki is nevetett. Ez mit képzel magáról? Ahh...Biztos csak menőzik a haverjai előtt. De engem meg nem érdekel. Fogtam magam, és egy erőteljes rúgással kínáltam meg a középső részét. Fájdalmasan felszisszenve a földre rogyott. 
-Ez meg felel? - Kérdeztem tőle gyúnyos hangnemben.
-Te büdös kurva! - Fogta még mindig fájó férfiasságát, közben Suga indult volna hogy adjon még neki, de a többiek lefogták. 
-Ha még egyszer így hívod a húgomat...! - Mérgesedett fel már bátyám is. 
-Akkor nagyon megjárod! - Fejezte be JungKook Jimin mondatát. Szépen visszamentem Suga-hoz, és mentünk haza. Huhh...Ez nem volt egyszerű, de még mindig jobb, hogy én adtam neki fájdalmat mint a fiúk. Ugyanis száz százalék, hogy őket nem lehetett volna leállítani, én viszont csak lazán ott hagytam, hadd szenvedjen, hisz megérdemelte. Végre hazaértünk. Mindenki elköszönt mindenkitől, és mentünk aludni. 
-Ahh! Végre itthon! - Huppantam be az ágyba, és Suga is követett. Láttam rajta, hogy szétveti az ideg. 
-Tudtam, hogy ez lesz! - Feküdt le mellém idegesen. 
-De ezt úgy se tudtuk volna jobban elkerülni! És mellesleg mondtam neki, hogy ha így folytatja, megkapja a párját is! Mivel nem hallgatott rám, ezért kénytelen voltam neki bebizonyítani, hogy nem hazudtam! - Próbáltam megnyugtatni. 
-Most már tudom, hogy ha nagyon rossz leszek veled, akkor mire számítsak! - Fordult felém, és kuncogott. 
-Jajj te! - Ütöttem játékosan mellkasába. Ezután rátapadt ajkaimra, majd felém kerekedett. Így voltunk hosszú percekig, de mivel ma már fáradt voltam, ezért ma már máshoz nem volt kedvem, csak az alváshoz. -Mmm...Szívem! - Váltam el ajkaitól kissé lihegve. 
-Mondjad édes! - Tért rá nyakamra, és már ő is kapkodta a levegőt. 
-Majd holnap letesztelhetsz, de én ma már csak aludni szeretnék! - Kérleltem, közben csillogó bociszemeibe néztem. Annyira aranyos így! 
-Hhh...Rendben! De holnap nem kegyelmezek! - Adta be derekát, és még egy csókkal megkínált. Mivel tényleg eléggé elfáradtam, ezért nem kellett sok, hogy Suga karjaiban álomba szenderüljek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése