7.rész

-Nem hiszem, hogy éreznél még bármit is! - Nevettem kicsit. 
-Nem baj! De jó érzés! - Mosolygott. Eközben már a srácok is meghoztak nekem mindent, én pedig jókedvűen csak falatoztam. Nagyon jól esett, és legalább az új családtagunk is kapott kaját. 
-Min nevetsz? - Kérdezték a fiúk. 
-Csak...Belegondoltam abba, hogy amikor eszek, akkor se én, se a gyerek nem hal éhen, és ezen a gondolaton muszáj volt nevetnem. Még mindig alig tudom elhinni. - Adtam választ kérdésükre, mire ők mosolyogtak. 
-Na igen...Én is nehezen hiszem el, hogy már vagy keresztapa, vagy nagybácsi leszek! - Kuncogott Jimin is. 
-Tényleg! Hogy döntöttetek? Csak mert a múltkor még gondolkoztatok. - Jutott eszébe a dolog öcsinek is.
-Hát...Mivel Jimin-nek már van párja, ezért ő és Jin lesznek a keresztszülők. Ti négyen meg nagybácsik lesztek! - Mondtam el nekik a döntésünket. Nagyon megörültek, és Rap Monster, J-Hope és V még meglepődve magára is mutatott. 
-Mi is? - Kérdezték egyszerre. 
-Bizony! Hiszen már egy család vagyunk! Olyan, mintha már ti is a testvéreim lennétek! - Bólogattam, majd megöleltem őket. 
-Jajj de jó! Nagybácsik leszünk! - Ugrott V is J-Hope nyakába, és ők is adtak egymásnak egy csókot. 
-Köszönjük MinHi! - Hálálkodott NamJoon is. 
-Ugyan! Biztos vagyok benne, hogy ti is szeretni fogjátok! - Mosolyogtam rá biztatón. 
-De ha lányunk lesz, nem fogtok rá hajtani, azt most megmondom! - Kezdett beszigorítani Suga. 
-Ezt hogy gondoltad? Amire ő már tini lesz, addigra mi már vének leszünk! - Nevetett J-Hope. 
-Szerencsétek! - Nézett rájuk szúrós szemmel szerelmem. 
-Jajj hagyd már! - Ütöttem játékosan vállába. -Úgy is a tini korszak lesz majd a legnehezebb, akár lány lesz, akár fiú. - Húztam picit a szám, mire párom kicsit megijedt. 
-Én már félek drágám... - Nézett rám rémült arccal. 
-Nem kell! Az még nagyon messze lesz, hiszen még szerencsétlen meg se született! - Nyugtatgattam. 
-Ohh...Kicsim! Tudod milyen nap lesz holnap? - Jött V-nek hirtelen a kérdése. 
-Már hogy ne tudnám?! Azt hiszed, valaha is elfelejteném? - Kuncogott J-Hope. Ezek meg miről beszélnek?
-Miért? Mi lesz holnap? - Érdeklődtem. 
-Hát...Holnap leszünk 3 éve együtt, és...Elvileg a kezemet is megkéri! - Tájékoztatott V. Huhh...Így elrepült az idő? 
-Értem! Akkor...Gratulálok! - Nyertem értelmet, és mosolyogva néztem rájuk. 
-Köszönjük! - Mondták egyszerre. 
-Gratulálunk! - Örvendeztek a többiek is, és egy gyors ölelést is adtak a másik szerelmes párnak. Annyira jól esett ez nekik, hogy Tae még meg is hatódott picit. Remélem majd a bátyám és Jin is ilyen boldogok lesznek együtt. Bár biztosan, mert mindkettejükön látszik, hogy igazán szeretik egymást. És mi is így vagyunk Suga-val. És most, hogy meg lesz az első babánk, így még boldogabbak vagyunk. 
-Egyébként...Most, hogy így eljutott az agyamig amit mondtál, nem kell izgulnod, mert én soha nem fogom elhagyni TaeTae-t se egy lányért, se egy másik fiúért! - Mondta magabiztosan HoSeok, és hátulról átkarolta V-t. 
-Szerencséd! - Nevetett Suga. 
-Tényleg! És...Ti mit szeretnétek? - Érdeklődött JungKook.  
-Hát...Én fiút de azért, hogy tudjam tanítani fiús dolgokra. - Adott választ szerelmem. 
-Akkor ennyi erővel én meg lányt, hogy tudjam tanítani lányos dolgokra! - Röhögtem. 
-Nekem mindegy! - Nevetett Suga is. 
-Szerintem egy kislány aranyos lenne! - Mondta Jin és V szinte egyszerre a véleményét. 
-Mert a kapcsolatunkban ti vagytok a "nő"! - Kuncogott Jimin és J-Hope, majd mint az ikrek, szinte ugyanabban a pillanatban adtak csókot párjuknak. 
-Igazából tényleg tök mindegy! Így is, úgy is szeretni fogjuk! - Néztem mosolyogva Suga szemeibe, és ő is vigyorgott, majd mi is váltottunk egy kis csókot. Még beszélgettünk egy-két dologról, aztán hamar elfáradtunk, így mentünk aludni. Másnap reggel Suga édes hangjára, és puszijaira keltem. 
-Jó reggelt szerelmem! - Cirógatta arcomat. 
-Jó reggelt! - Bújtam hozzá. 
-Lassan keljünk, aztán menjünk reggelizni! - Nézett le rám. Én erre csak bólintottam, majd felkeltem, és ős is követett. Felöltöztünk, és lementünk a konyhába enni. 
-Különleges reggeli a kismamának! - Rakta elém a tányéromat Jin. 
-Ohh...Köszönöm! - Hálálkodtam, és enni kezdtem. 
-Húgi! - Szólított meg bátyám. 
-Igen? - Néztem rá teli pofával. 
-Ma elmegyünk mindannyian vásárolni! Neked kellenek új kismama ruhák, meg már nekünk se árt egy-két új darab! Szóval ma shoppingolós napot tartunk! - Közölte velem Jimin a mai programot. 
-Rendben! - Egyeztem bele. Mihelyt megettük mindannyian a reggelinket, útnak is indultunk. Sok bolt volt a környéken, így bőven tudtunk válogatni. 
-De nem csak nyárra kell nézned ruhákat! - Figyelmeztetett Suga. 
-Tudom édesem, ne izgulj! - Mondtam. 
-Várjunk! Télen vagy ősszel miket hordanak a terhes nők? - Gondolkodott Jimin is, mire én elkezdtem kicsit kuncogni. Annyira fel vannak pörögve...Még mindig jobban izgulnak mint én. Ez azért aranyos tőlük. 
-Szerintem a rosszabb időkre is tökéletesen megteszi egy rugalmas farmer, és egy hosszú felső! - Mondtam a véleményemet. Láttam azért már számtalan babát váró nőt, és valamikor azért a ruházatukat is szoktam figyelni. 
-Oké, de azért kérjünk segítséget! - Nézett körbe szerelmem. A többiek is csak egyetértően bólogattak. 
-Segíthetek? - Kérdezte egy nő, aki az áruházban dolgozott. 
-Igen! A feleségemnek kellene rosszabb időkre kismama ruha! Tudna valamit ajánlani? - Mondta el a helyzetet párom, és a nő szeme a kismama szó hallatára egyből felcsillant. 
-Persze! Tudom önöknek ajánlani az ilyen típusú nadrágokat! Nem szűk, nem rövid, hanem rugalmas, és meleg is, szóval még télen is lehet hordani! Illetve a hosszabb pólókat ajánlanám, amiből a hölgy dereka nincs kint, így nem fog megfázni! - Mutogatott nekünk a nő. Felvettem egy pár darabot, és elmentem a próbafülkébe felpróbálni őket. Amikor levettem magamról a pólómat, egyből hasamra tévedt tekintetem. Fura, de azért már kezd látszani, hogy nődögél. Kezemet lassan rátettem, és elmosolyodtam. Ezután folytattam az öltözködést, majd mikor végeztem, elhúztam a függönyt, így már a fiúk is láthatták az eredményt. 
-Na? Milyen? - Érdeklődtem. 
-Szerintem jó! - mondta véleményét Suga. 
-Akkor ezek lesznek, és mindjárt próbálom még a többit is! - Tettem a ruhákat a kosárba. Visszahúztam a függönyt, és megint csak öltözködni kezdtem. Mindegyik ruha megfelelő volt, ezért megvettük őket. Közben a többiek is találtak maguknak, és ők is megvették.

6.rész

Mikor a próbának vége volt, levettek rólam mindent, és mentünk haza. Viszont ahogy hazaértünk, nem éreztem nagyon jól magam...Elkezdtem szédülni, és hányingerem lett. És ezt a többiek is látták rajtam. 
-Kicsim minden rendben? Nagyon sápadtnak tűnsz...Nehogy nekem beteg legyél! - Aggódott Suga. 
-Jól vagyok, csak...Most nem vagyok éhes! Inkább egy fejfájás csillapító kéne! - Mondtam, miközben fejemet fogtam. Nem nagyon győzte meg a válaszom, de pár perc múlva odaért hozzám a gyógyszer, amit kértem. Kezembe vettem a pohár vízzel együtt, és bevettem. Úgy éreztem, elfáradtam. Nem volt már energiám semmihez. 
-Na! Azt hiszem én most megyek, és kipihenem magam holnapra! - Álltam fel, adtam egy csókot a leendő férjemnek, majd elköszöntem mindenkitől. Mikor felértem, befeküdtem az ágyamba és aludtam. Nem sokat tudtam aludni, mert a hányinger megint rám jött, így felkeltem. Tudtam, hogy most már nem bírom, ezért kipattantam az ágyból, és villámsebességgel elrohantam a mosdóba. Még időben odaértem, és még nagyobb szerencsémre senki nem volt ott, így nem nyitottam rá. Gyorsan az ülőke felé hajoltam, és kiadtam magamból ami jönni akart. Egyszer csak már szerelmem is megjelent az ajtóban. 
-Édesem biztos hogy jól vagy? - Kérdezte megint aggódón. 
-Igen! Csak egy kisebb gyomorrontás! - Mondtam, majd felálltam, és odamentem a csaphoz kiöblíteni a számat. Ezután visszamentünk aludni. Szerencsére többször már nem kellett felkelnem, így nyugodtan tudtunk aludni. Másnap korán keltünk. Most már tényleg jobban voltam, és jobban is néztem ki. Már a hányingerem és a fejfájásom is elmúlt. Megreggeliztünk, és Indultunk is készülődni. 
-Kérlek vigyázz magadra! - Ölelt magához derekamnál fogva szerelmem, közben apró csókokat adott számra. 
-Vigyázni fogok! Mikor mi indulunk, te már ott fogsz állni az oltárnál, és vársz engem! Aztán mikor lement a sok szöveg, végre kimondhatjuk a boldogító...
-Sok lesz a szöveg gerle pár! - Hozott rám kisebb szívrohamot ezzel félbeszakítva JungKook. 
-Jó, mindjárt megyünk! - Mondtam. -Szóval a sok szöveg után kimondhatjuk a boldogító igent! - Fejeztem be mondandómat. 
-Bizony! - Helyeselt, és megcsókolt. Mikor elváltunk, már mennünk is kellett. Nehéz volt tőle elválnom, de tudtam, hogy pár óra múlva úgy is találkozunk. Ismét a próbaterembe mentünk bátyámmal, és rám is adták a ruhát. Miután a ruha tökéletesen felkerült rám, elkezdték a hajamat birizgálni. 2 órát adtak nekem is és Suga-nak is a készülődésre, és ebből a két órából kb.. egy órát elvett a hajam, öt percet a ruhám, és a maradék időt pedig a sminkem, és a végső igazgatások. Unalmas volt végigülnöm az egészet, de azért még is csak hamar letelt. Már csak pár perc van az indulásig...Nagyon izgulok, de tudom, hogy nincs miért. 
-Na? Indulhatunk? - Kérdezte mosolyogva Jimin. 
-Öhh...Már idő van? - Döbbentem le, miközben szívem hevesen vert. 
-Ne izgulj húgi! Csak odamegyünk, szembeállsz Suga-val, egymás szemeibe nézve végighallgatjátok a sok pofázást, aztán kimondjátok az igent, felhúzzátok az ujjatokra a gyűrűt, és megcsókoljátok egymást! - Nyugtatgatott bátyám. Végül is igaza van. Hát...Itt az idő! Belekaroltam bátyámba, és elindultunk. Amikor a terem elé értünk, lesokkoltam. Vörös szőnyeg volt végig leterítve az úton, és rajta világosabb vörös színű rózsaszirmok hevertek. Suga fekete öltönyben, fülig érő, tátott szájjal nézte, ahogyan végigvonulunk. Nem volt sok vendég. Sőt. Szinte csak mi voltunk nyolcan, meg egy hozzám hasonló korú lány, és egy JungKook-hoz hasonló korú fiú. Gondolom ők szerelmem testvérei, vagyis a jövőbeli sógornőm, és sógorom. Végre odaértünk a "célhoz". 
-Gyönyörű vagy! - Suttogta oda nekem Suga. Erre én csak mosolyogtam. Hála Istennek hamar lement a sok hegyi beszéd, és végre jött a fontos kérdés. Természetesen mind a ketten boldogan mondtuk ki az igent. Ezután megkaptuk a gyűrűket is, így felhúzhattuk egymás ujjára. Ezután jött a csók. Most olyan csókot kaptam tőle, amilyet eddig még soha de soha. Éreztem benne az igaz szerelmét, a vágyat, és a sok-sok érzelmet. Szinte a fellegekben jártam, és erre a kis időre mindent elfelejtettem. Különlegesen jó érzés volt. Miután elváltak egymástól ajkaink, mosolyogva néztünk egymás szemeibe. Végül el jött az én részem is...El kellett volna dobnom a virágcsokrot, de mivel rajtam kívül, egy szem lány volt, ezért fölösleges volt eldobnom. Szépen elindultam a sógornőm felé, és kedvesen odaadtam neki a csokromat. Láttam rajta, hogy nem valami vidám, de azért erőltetett magára egy halvány mosolyt. Nem nagyon értettem hogy mi a baja, de nem is törődtem vele, mert ezután kezdődött a kis lakodalom. Egész éjjel csak táncoltunk és énekeltünk. Ez volt életem egyik legszebb és legfelejthetetlenebb napja. Tuti biztos, hogy erre örökre emlékezni fogok, akármennyire is iszom részegre magam. Bár mivel nem vagyok olyan bulizós típus, és barátnőim se voltak nagyon, ezért nem voltam még úgy részeg. Maximum egy-két szilveszteren, amikor még anyáékkal együtt ünnepeltük az új évet. Szét táncoltuk a lábunkat, és már szinte fájt a torkunk a sok kiabálástól a hangos zene miatt, illetve az igen hamis éneklésektől. Annyira jól szórakoztunk, hogy észre se vettük, hogy már hajnali öt óra volt. Így hát véget ért a buli, lekerült rólunk minden esküvői cucc, és mentünk pihenni. Délután három órakor ébredtem meg arra, hogy megint hányingerem van. Elindultam a konyhába, hogy iszok egy kis vizet, de rosszul tettem. Mikor felálltam az ágyról, hirtelen megszédültem, és elájultam. Arra ébredtem fel, hogy ismét az ágyamban fekszek, és körülöttem ül mind a hét fiú. Egyszerre néztek rám aggódón is, és vidáman is. Nem értettem. 
-M...Mi történt? - Próbáltam felülni, de Suga visszanyomott. 
-Hé,hé,hé! Feküdj vissza! - Mondta. 
-Neked most pihenned kell sokat húgi! - Okoskodott Jimin. Erre én csak felhúztam a szemöldököm, és jeleztem, hogy nem értem.  
-Miért? - Kérdeztem. 
-Emlékszel mit mondott a múltkor az orvos? - Érdeklődött szerelmem. Ezzel meg mire akar kilyukadni? 
-Mármint? - Folytattam az értetlenkedést. 
-Hát arra, hogy azt mondta neked genetikai okokból nem lehet gyereked... - Kezdett el felvilágosítani. Na ne! Most akkor azt akarják mondani, hogy még is csak sikerült? 
-Ez azt jelenti, hogy... - Kezdtem el a sejtésemet, és vártam, hogy mondjanak valami konkrét választ. 
-Igen! Gyerekünk lesz! - Csókolt meg boldogan Suga.
-Gratulálunk húgi és Suga! - Ölelt meg Jimin, és őt követték egyesével a többiek is. 
-Köszönjük! - Mondtuk egyszerre. El sem hiszem! 
-És...Ez mégis mikor derült ki? - Érdeklődtem tovább. 
-Hát amikor fel akartál kelni, hirtelen megszédültél, és elájultál. Mi gyorsan elvittünk a kórházba kivizsgálni, és elmondtuk azt is, hogy mostanában sűrűn van hányingered, és szédülsz is. Megnézte az orvos az ultrahangot, és azt mondta, hogy már két hete hordozod a picit. - Mesélte el a dolgokat párom. 
-Aha! - Fogtam fel a dolgot. Ami azt illeti, nagyon örülök, hogy végre, sikerült összehoznunk egy csöppséget. És ahogy elnézem, a többiek is nagyon örülnek. Biztos vagyok benne, hogy Suga-ból nagyon jó apa lesz, és remélem, hogy én is jó anya leszek majd. Bár az is igaz, hogy J-Hope, V és Rap Monster valójában nem a családunk tagjai, de mivel már úgy összeszoktunk mint egy család, ezért én azt szeretném, ha majd ők is a gyerekeink nagybácsijai lennének. Szerintem ennek ők is örülnének, és boldogan bele is egyeznének. Viszont most már muszáj lesz felkelnem, mert ki kell mennem elintézni a dolgomat...
-Édesem! Ugye azért a mosdóba kimehetek? - Néztem rá mosolyogva.
-Igen, de csak úgy, ha én viszlek! - Nevetett kacsintva, majd felemelt az ölébe, és kivitt. A többiek addig csináltak nekem kaját, meg hoztak sok folyadékot, hogy ne száradjak ki. Nem értem, hogy mit izgulnak annyira, hiszen még csak két hetes terhes vagyok. Ilyenkor még nem lesz baja a babának attól, ha felkelek fekvő helyzetből. Majd akkor izguljanak, amikor már akkora leszek mint egy bálna, és a törpe rúgásai miatt nem fogok tudni majd aludni! Huhh...Biztos majd jól szétrúgja a bordáim. De nem fog izgatni, mert szeretni fogom, hiszen az első gyermekünk lesz. 
-Egyébként... - Kezdtem el miközben kimentem a mosdóból, Suga pedig ijedten nézett rám. 
-Miért nem szóltál, hogy kész vagy? - Rémült meg, és már vett is volna fel az ölébe, de elkezdtem egy kicsit tolni magamtól. 
-Ha megvárnád, hogy végigmondjam, megköszönném! - Adtam puszit a szájára. -Szóval nem értem, hogy miért izgalmaskodtok annyira...Még csak két hetes a pici! Majd akkor kell rám igazán vigyázni, ha már legalább öt hónap felett leszek! - Mondtam meg neki a véleményem. 
-Igazad van! De tudod, hogy ez az első eset... - Vágott aggódó arcot. Egyem meg de édes! 
-Tudom! Én is csak most leszek először anya, de meg kell nyugodnunk! Jó szülők leszünk, tudom, érzem! Megleszünk vele, ne izgulj! - Biztattam, mire elmosolyodott, és megcsókolt. Közben, már a hasamat is elkezdte simogatni.

5.rész

Ezek után ismét rátapadt ajkaimra, és eldöntött az ágyon. Heves csókolózásba kezdtünk, majd benyúlt pólóm alá, ahol oldalamat kezdte el cirógatni. Hirtelen mozdulattal leszakította rólam a pólóm, és a szoba valamelyik részébe hajította azt. Ezután melltartómon keresztül kezdte el masszírozni melleimet. Én közben próbáltam róla is leszerkeszteni felső ruházatát, ami végül sikerült is. Ugyanazzal a mozdulattal jó távolra dobtam tőlünk. Úgy gondolta, már a melltartóm is útban van, ezért kicsit megemelt, és kicsatolta, majd lassan lehúzva kezemről pántjait eltávolította testemről, és száműzte közelemből. Most már felül teljesen meztelenek voltunk mindketten. Folytatta melleim kényeztetését, és ráadásként nyelveivel izgatni is kezdte őket. Számat kéjes sóhajok hagyták el. Mikor már úgy gondolta hogy elég, áttért nadrágomra. Mivel rettentő meleg volt, ezért csak egy térd feletti rövidnadrágot vettem fel, így nem volt olyan nehéz dolga. Villámsebességgel kigombolta, és lehúzta sliccemet is, utána jött a gatyám. Az is valahol földet ért. Én is elkezdtem kicsit szórakozni alsó ruházatával, de végül elértem célomat, és már rajta is csak boxer volt. Rögtön rámarkoltam a már merev férfiasságára, amit egy jóleső nyögéssel díjazott is. Majd fordítottam helyzetünkön, és lerángattam róla utolsó ruháját is, közben bugyim pántját ő is elkezdte feszegetni. Kezemet elkezdtem mozgatni férfiasságán, amire ő élvezkedő hangját hallatta. Végül bevettem számba merev tagját, és hosszan végignyaltam. Fejét hátravetette, és levegőért kapkodott. Ezt még néhányszor elismételtem, viszont már nem bírta tovább, így megint fordult az állás. Én kerültem alulra, és alig hogy pislogtam kettőt, de a fehérneműm már rajtam se volt. Úgy tűnik most is eléggé fel van izgulva. Követte példámat, így én is megkaptam kényeztetésemet, amire ugyanaz volt a reakcióm, mint neki. Nem volt erőm arra eszmélni, hogy még védekezünk e vagy sem, de most nem is nagyon hatott meg. Nem hiszem, hogy ilyen hamar teherbe tudnék esni. A következő pillanatban már magamban éreztem teljes méretét. Pár lökés után eltalálta bennem azt a pontot, amire reagáltam is, és innen tudta, hogy azt kell még eltalálnia párszor. Sikerült is neki. Szinte egyszerre ért el minket a gyönyör, és ekkor éreztem meg, hogy most tényleg nem védekeztünk. 
-Éh...Édesemh! - Lihegtem fülébe. 
-Ihgen? 
-Jól érezhtem, hogy mosht nem véhdekezhtél? - Kérdeztem tőle, mire rámnézett csillogó szemeivel. 
-Jólh! Ez mosth szándékosan volt! - Mondta egy kis mosoly kíséretében. 
-Szóval már most gyereket akarsz? - Kérdeztem. 
-Miért ne? 
-De ne szomorkodj, ha elsőre nem sikerül! - Simítottam végig arcán, és adtam szájára apró kis puszikat. 
-Hát ha elsőre nem, akkor majd másodjára, vagy harmadjára, vagy sokadjára biztos sikerülni fog! - Mondta továbbra is mosolyogva. 
-Akkor ha szeretnéd, holnap elmegyek orvoshoz! - Ajánlottam fel neki ötletemet, amire fülig érő szájjal bólogatott. Így is lett. Másnap reggel miután ettünk, elmentünk az orvoshoz. Lefeküdtem az ultrahang vizsgálós ágyra,és miután bekente a hasamat, végig csak a felettem helyezkedő képernyőt bámultam. Persze tudom, hogy ilyenkor még nem nagyon tudják megállapítani, de egy próbát megér. 
-Sajnálom kisasszony, de attól tartok, ehhez inkább egy terhességi teszt kell! - Mondta az orvos, és kezembe is adta a tesztet. Bólintottam, és elmentem megcsinálni. Meg is csináltam, de az eredmény meg is lepett, de nem is. Végül is valahogyan éreztem, hogy még nem fog összejönni. Igen! A teszt negatív lett, tehát még nem lettem terhes. Mikor közöltem Suga-val, azt mondta nem baj, van még időnk. Szóval ez a hét konkrétan csak a próbálkozásokkal telt el. Az igazat megvallva nem is bántam. A hét utolsó előtti napján ismét elmentem a dokihoz, ám megint rossz hírt akart velem közölni. Ezek szerint még mindig nem sikerült. 
-Attól tartok kisasszony, hogy maga és a párja hiába fognak próbálkozni! - Kezdte el a doktor úr. Ezt meg hogy érti? 
-Ezt hogy érti? - Kérdeztem. 
-Úgy, hogy magának genetikai okokból, sajnos nem lehet gyermeke! - Mondta, közben levette szemüvegét. Azt hittem rosszul hallok. Miért is nem lehet gyerekem? Hiszen a családból mindenkinek lehet! Különben akkor én sem és Jimin sem lennénk itt! Ez badarság! Biztos csak sokat kell próbálkoznunk. Mindegy is. Megköszöntem hogy fogadtak, majd távoztam. Elmondtam Suga-nak hogy mit mondtak, és kicsit megijedt. De amikor elmondtam neki a véleményemet, akkor abban egyet értett, így viszonylag megnyugodott. Az utolsó napon hamar összepakoltunk, és már indultunk is. Leadtam gyorsan a kulcsot, elköszöntünk, és bepakoltunk a ránk váró taxiba. Mikor hazaértünk, mindenki kérdezgetett, és én büszkén mutattam nekik eljegyzési gyűrűmet. 
-Hallod sógor! Te hamarabb eljegyezted a húgomat, mint én Jin-t! - Nevetett bátyám. 
-Én mondtam, hogy neked még várnod kell a második évünkig! - Mosolygott Jin. 
-Tudom szívem, és be is tartom! - Ölelte magához Jin-t, és ők is váltottak egy apró kis csókot. 
-Tényleg HoSeok! És te meddig vársz még? Hiszen V-vel már két és fél éve együtt vagytok! - Lepődött meg szerelmem. 
-Mi azt beszéltük meg, hogy a három évet fogjuk kivárni! - Kuncogott J-Hope, és Tae meg belepirult, de egyetértően bólogatott. Akkor ezek szerint csak Suga nem bír várni. Na nem baj! Egy hónap, és egy fantasztikus esküvőm lesz. Akarom mondani esküvőnk! Ez után még megbeszéltünk egy-két dolgot ezzel kapcsolatban, és arra jutottunk, hogy Jimin fog apa helyett az oltár elé vezetni, és JungKook lesz a tanúm. Suga-nak pedig Jin lesz a tanúja. Így mindenkinek megfelelt, és a többiek sem nyávogtak, hogy miért nem ők lettek választva. Ez alatt az egy hónap alatt mindannyian csak sürögtünk és forogtunk, és hamar eljött az utolsó előtti nap is a lakodalmunkig. Ezen a napon még utoljára felvettem a csodálatos fehér színű ruhámat, és ugyanezt tette Suga is. Mivel most bátyám játszotta az apánk szerepét, ezért ő neki megengedték, hogy velem legyen, a többiek pedig szerelmemnek segítettek. 
-Eszméletlenül gyönyörű vagy húgi! - Gyönyörködött Jimin, és kicsit meg is könnyezett. 
-Köszönöm bátyó! - Öleltem meg. Annyira örülök, hogy itt van velem! Most tényleg úgy érzem, mintha valóban ő lenne az apám. Pedig ő már meghalt...Vagyis csak a nevelőapánk, kivéve öcsinek, szóval csak ő halt meg. Jimin-nek és nekem az igazi apánk börtönben van, mert embereket ölt a pénzükért. Állítólag azért csinálta, hogy eltudjon minket tartani. Pedig aki eltartott minket, az nem ő volt, hanem anya. Amíg anya dolgozott, addig engem és Jimin-t elvitt a barátnőjéhez, és ő vigyázott ránk. Nem nagyon ismertük az apánkat. Amikor én 3 éves voltam Jimin pedig 5, akkor csukták le. Soha nem is mentünk be hozzá. De nem is érdekel. Ő kereste magának a bajt, és ha a két szem gyereke annyira érdekelné, akkor bármit megtenne, hogy lássa őket. Azt hiszem erre várhatnánk...Na mindegy! A lényeg, hogy Jimin most itt van velem, és oda fog vezetni az oltárhoz, ahol Suga már boldogan fog várni, és a sok szöveg után végre kimondhatjuk az igent. Mindig is erről álmodtam, és most valóra fog válni. Úgy érzem, boldog életünk lesz. 
-El sem hiszem, hogy ilyen hamar felnőttél! - Hitetlenkedett. 
-Pedig csak 2 évvel vagyok fiatalabb! - Nevettem. -Tényleg! A ti esküvőtökön hogy is mondjam... - Gondolkoztam, hogy hogy kérdezzek rá a dologra. -Melyikőtök lesz a "menyasszony" ? - Kérdeztem, és az utolsó szónál macskakörmöt mutattam. 
-Na látod, ez jó kérdés! - Tűnődött. -De szerintem Jin lesz! - Mosolygott.  

4.rész

Mikor már az utolsó csókunk is megvolt, elaludtunk egy fél-egy órácskára. És...Megint kopogásra keltünk. 
-Gyere! - Szóltam, hogy bejöhet. 
-Ohh...Bocsi a zavarásért! Csak szólni akartam, hogy jöhettek ebédelni! - Jött be bátyám, és mosolygott. 
-Rendben! Mindjárt megyünk, csak...Öhh...Felöltözünk! - Bólintottam, és zavaromban lehajtott fejjel motyogtam, amire ő csak elkezdett kuncogni. 
-Nem kell zavarban lenned! Örülök, hogy végre te is megtaláltad a szerelmed! - Mondta boldogan, és rám kacsintott, én pedig egy kis mosolyt mutattam felé. -Na! Akkor majd gyertek! - Fordult meg, és kiment. Óvatosan felkeltettem Suga-t, és közöltem vele az ebédet. Nagy nehezen kikecmeregtünk az ágyból, és felkaptuk magunkra ruháinkat. 
-Na? Milyen volt? - Támadott le egyből öcsénk. Mi? Most mire céloz? 
-Micsoda? - Értetlenkedtem. 
-Hát tudod! Az! - Mondta, és kicsit el is pirult. Még mindig nem nagyon fogtam fel, és ezt a többiek is látták, ezért alig bírták magukba fojtani hangos nevetésüket. 
-Én már tudom, mire gondol! - Nevetett picit szerelmem is. Most tényleg én vagyok ennyire fogyatékos? 
-Mire? - Kérdeztem kapásból. 
-Arra, amit egy órával ezelőtt csináltunk! - Magyarázta el a lényeget Suga, és számra adott egy puszit. Ohh...Hogy az! Várj...MI VAN??? Ők meg honnan tudják, hogy lefeküdtünk? 
-MI?? - Sokkoltam le, és ekkor már mindenki feladta a küzdelmet. Az összes velem együtt élő fiú, azaz 7 személy, szakadt a röhögéstől, és majdnem megfulladtak a reggelitől. Én még mindig sokkos állapotban voltam. Ennyire hangosak lettünk volna? Vagy Jimin már előre sejtette? Vagy Suga elmondta neki? Mikor ez eszembe jutott, egyből szembe fordultam párommal. 
-Te mondtad el Jimin-nek? - Kérdeztem kicsit mérgesen. 
-Nem! Nyugi húgi, ő nem mondott semmit erről! - Védte bátyám. 
-Akkor? Honnan tudtátok? - Akadtam ki kicsit jobban. 
-Hát onnan, hogy hallottuk! - Mondta JungKook, de a végére elhalkult. Ahha...Szóval tényleg ennyire hangosak voltunk. Na mindegy! Most már legalább tudják, hogy már én is túlestem rajta. Hehe...Ez kicsit hülyén, egyben viccesen hangzik. 
-Értem...Na mindegy! Inkább együnk! - Ültem le az asztalhoz. Olyan fura, hogy amióta itt laknak velünk, azóta Jin főz helyettem, vagy Jimin helyett. De azért nagyon örülök is neki! Tényleg különleges fiú. Persze jó értelemben! Hamar megettük az ebédet is, és bementünk mindannyian pihenni a nappaliba. Jó volt ez a nap is. Rengeteget nevettünk, és jókat beszélgettünk. Így teltek a napok, hetek, és észre sem vettük, de már lassan 2 hónapja így éltünk. 8-an egy viszonylag nagy lakásban. Hogy őszinte legyek, már megszoktam, és nem is tudnám máshogy elképzelni. Már szinte olyanok lettünk, mint egy család. 

*Egy évvel később*

Ma van a nap, hogy Suga pontosan egy éve vallott nekem szerelmet, tehát már egy éve boldogan együtt élünk. Jimin és Jin is már másfél éve együtt vannak, és ahogy ismerem a bátyámat, nem fog több évet várni. Mihelyt eljön nekik az a nap, amikor már két éve lesznek együtt, képes lesz arra, hogy megkérje Jin kezét. Na de vissza a jelenbe! Hát szegény öcskösnek még nem jött lány a láthatárra. Pedig már eléggé feltűnően bámulássza őket. Kiderült az is, hogy a leghosszabb kapcsolat, ami köztünk van, mármint nyolcunk közt, az a V és J-Hope páros kapcsolata. Ők már egy évvel hamarabb egymásra találtak, mint a bátyánk és a sógorunk, vagyis ők már két és fél éve vannak együtt. Meg kell mondjam, le a kalappal előttük, hogy így kitartanak egymás mellett. És ők is összeillenek, akárcsak Jimin és Jin. Miközben ezen gondolkoztam, egyszer csak valaki eltakarta a szememet. Tudtam ki az. És nem is tévedtem. 
-Na? Készen vagy édesem? - Kérdezte mosolyogva, közben megfordított, és kezeit levezette szememről, így kétoldalt megfogta arcomat. 
-Igen! - Válaszoltam én is mosolyogva, és erre adott egy csókot. 
-Akkor menjünk! - Összekulcsolta ujjainkat, és elindultunk. Hogy hova? Hát...Úgy döntöttünk, hogy mivel ma vagyunk egy évesek, ezért elvisz engem egy kicsit romantikázni. De azt már nem tudom, hogy hova. Azt mondta titok. Izgatottan követtem őt az utcákon sétálva. Pár perc séta után elértünk egy kis parkszerűbe, ahol volt egy csodálatos szökőkút, és néhány zenész is. Mondta, hogy üljek le egy padra, ezért úgy is tettem. Odament a zenészekhez, és valamit elkezdett velük beszélni. Ahogy láttam, beleegyeztek valamibe. Gondolom idejönnek, és valami szép zenét kapok. Istenem de aranyos! Még ezt is megteszi értem. Jó lehet, hogy másnak nem nagy ajándék, de mivel az én életemben Suga az első, ezért nekem csodálatos ajándék ez is! Mikor visszajött a kis zenekarral, ők elkezdtek zenélni, Suga pedig a cuki kis énekhangjával, ami bevallom kissé hamis volt de nem nagyon érdekelt, elkezdett énekelni. 
-I need you girl! (Szükségem van rád csajszi!) Doegopa neoui oppa, Neoui sarangi nan neomu gopa. Doegopa neoui oppa, neol gatgo mal geoya dugo bwa! (Szeretnék az oppád lenni, annyira éhezem a szerelmedre! Szeretnék az oppád lenni, az enyém leszel majd meglátod!) Haruman neowa naega hamkkehal su itdamyeon, Haruman neowa naega sonjabeul su itdamyeon, Haruman neowa naega hamkkehal su itdamyeon, Haruman...Neowa naega hamkkehal su itdamyeon! (Ha csupán egyetlen napig veled lehetnék, Ha csupán egyetlen napig foghatnám a kezed, Ha csupán egyetlen napig veled lehetnék, Csak egy napig...Ha csupán egyetlen napig együtt lehetnénk!) Wae nae mameul heundeuneun geonde?! (Miért dobogtatod meg a szívem?!) - Énekelte. Annyira megható volt a szöveg, hogy a végén szipogva a nyakába borultam. 
-Úr Isten! Te aztán tudod, hogy kell az embert levenni a lábáról! - Bújtam hozzá, ő meg csak elkezdett nevetni, így nekem is mosolyognom kellett. 
-Bármit megtennék érted! - Tolt el kicsit magától, és megcsókolt. A következő utunk, egy elegáns étterembe vezetett. Csodálatos volt, és miután az egyik pincér elvezetett a külön asztalunkhoz, azt hittem ott helyben összeesek. Az asztal körül egy hatalmas vörös rózsaszirmokkal kirakott szív volt. Mivel nem volt éppenséggel kicsi az asztal, ezért annak a közepre is volt kitéve rózsaszirmokkal egy szív, és fehér színű szirmokkal ki volt "írva" hogy Saranghae(Szeretlek). Itt sem volt másabb a reakcióm. Rögtön ki is hozták az ételt, így elkezdtük az ebédet. Nagyon finom volt. Persze amikor hozták a desszertet, már meg sem voltam lepődve, hogy az is szívecske alakú volt. Ebből a sok szíves dologból, már sokadjára, de rájöttem, hogy ő számomra tényleg az igazi! Soha nem kaptam még szebb ajándékot, és ezeket csakis neki köszönhetem. Persze ő sem fog ajándékok nélkül maradni! Csak ő majd este, otthon kapja meg. A többiek pont most dolgoznak rajta, ezért is jó, hogy nem vagyunk otthon, mert így Suga nem látja a meglepetésemet. Nagyon finom volt az egész étel, és jól be is lakmároztunk belőle. Miután fizetett, már este is lett, de még nem mentünk haza. Elvitt egy folyóparthoz, amiben gyönyörűen csillogott a hold fénye. 
-Csodás volt ez a nap! - Néztem boldogan szemeibe. 
-Örülök, hogy tetszett! - Mosolygott, és egy olyan szerelmes csókot adott, amilyet eddig még soha. Mindkettőnk szíve hevesen vert. És pont akkor, amikor ajkaink összeértek egy tűzijáték robbant az égen. Mikor elváltunk egymástól, felnéztünk a tűzijátékra. Meglepődtem volna, hogy ha az sem szív alakú lett volna. Ma annyi szívet kaptam, hogy csak na. Volt egy olyan is, aminél az volt írva hogy "Suga&MinHi" és ez is egy szívben volt. 
-Ennyi szívet egy napra! - Kuncogtam. 
-Csak hogy lásd, mennyire szeretlek! - Kuncogott ő is, és egy újabb csókkal jutalmazott meg. Fantasztikus volt ez a nap, és felejthetetlen. Ezután már indultunk haza. Na most én jövök! Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, közöltem vele hogy csukja be a szemét, és ne lessen. Meg is tette. Kinyitottam az ajtót, és bevezettem rajta. Mondtam neki, hogy maradjon ott, és továbbra se leskelődjön. Gyorsan berohantam a többiekhez, és leellenőriztem, hogy minden készen van e. Szerencsére minden a helyén volt, így visszamentem szerelmemért. Bevezettem a nappaliba, ahol mindenki ott volt már leültettem a kanapéra, és közöltem vele, hogy már kinyithatja. Kicsit meglepődött, hogy a többiek is ott voltak, de nem nagyon hatotta meg, még örült is nekik. Majd mondtam öcsinek, hogy indíthatja a videót. Igen, én egy olyan kis videóval készültem neki, amiben persze bátyám és sógorom is segített, hogy rólam is volt néhány gyerekkori kép, és róla is, és utána közös képek voltak rólunk, amik az elmúlt egy évben készültek. És a legvégén egy videóüzenet, amiben elmondom neki, hogy mit érzek iránta. 
-Na? Milyen volt életem? Tetszett? - Támadtam le egyből kérdéseimmel. 
-Ez...Ez...Nem találok rá szavakat! Annyira jól összehoztátok! És hogy tudd drágám, én is pont ugyanezeket érzem irántad! Szeretlek! - mondta el a véleményét, aminek örültem. 
-Én is szeretlek! - Most kivételesen én csókoltam meg. A többiek fütyülve tapsoltak. Mit is várhattam tőlük... -Jut eszembe! - Váltunk el egymástól, mire érdeklődve nézett rám. -Van még egy meglepetésem! - Mosolyogtam. 
-Mi? - Kíváncsiskodott. 
-Elmegyünk egy hétre nyaralni egy szállodába! - Közöltem vele, és örült neki. 
-Komolyan? 
-Igen! 
-Ez fantasztikus! Én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon! - Örvendezett, mi pedig csak nevettünk. Még beszélgettünk egy kicsit a többiekkel, aztán elmentünk "aludni" . De az én mai utolsó ajándékom, egy jó kis éjszaka volt még. El is kezdtem a lépéseket, így vette a lapot. Ismét jó érzés volt átélni azt, amit már mondhatjuk úgy is, hogy sűrűn csinálunk. Emlékszem még az elsőre. Na azóta már én is jobban felbátorodtam, és ezt már ő is mondta. Reggel tájékoztattam, hogy pakoljon, mert nemsokára indulunk. Fél óra pakolás után indultunk is. Fogtunk egy taxit, és elmondtam neki, hogy melyik szállodához vigyen. Szerencsémre Anyu egyik munkatársa a tulaj, ezért még fizetnem se kell ezért az egy hétért. Mivel neki nem lehet gyereke, ezért minket hármónkat szeret a legjobban. Mihelyt beértünk a szállodába, rögtön kértem is a kulcsot, amit oda is adtak. Fel mentünk a kiadott szobába, és bezárkóztunk. Kipakoltunk, és csináltam reggelit, míg ő még elrendezte ruháinkat. Hamar megreggeliztünk, és belehuppantunk a puha ágyba. Az első napunkra nem terveztünk semmit, csak lustulást romantikával. Elkezdtük felemlegetni a találkozásunkat, és Suga aranyos kis szerelem vallását is. Aztán valahogy szóba kerültek a fontosabb dolgok is, mint például a házasodás, és a gyerek. Mikor megkérdezte, hogy ha most megkérné a kezemet, akkor mit válaszolnék, akkor azt mondtam neki, hogy igent. Szinte mindenben ugyanaz volt a döntésünk. És ekkor már vagy századjára is rájöttünk, hogy minket tényleg egymásnak teremtett az Isten. Viszonylag hamar álmosak lettünk, ezért mint mindig, egymás karjaiban aludtunk el. Másnap mikor felkeltem, nem éreztem magam mellett Suga-t. Megijedtem, de mikor már láttam, hogy hozza be nekem a finom reggelit, hamar elszállt. Megreggeliztünk, és megint felhozta a tegnapi témát. Már kezdett kicsit gyanús lenni. 
-Szóval...Ha most megkérném a kezed, akkor igent mondanál? - Érdeklődött. 
-Igen, mert úgy érzem, hogy tényleg te vagy az igazi számomra! - Pirultam el kicsit. Erre ő fülig érő szájjal adott egy puszit a számra, majd zsebébe nyúlt és egy kis dobozt vett elő, és letérdelt elém. Ezek szerint a sejtésem igaz volt. Jesszus! Most tényleg meg fogja kérni a kezemet? Áhh...Ennél szebb napom már nem is lehetne! 
-Park Min Hi! Tudom, hogy még csak egy éve vagyunk szerelmesek, de úgy érzem, hogy nekem már nem kell más, csak te! Amikor először megláttalak, azt hittem csak egy álom. De rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság, ezért elhatároztam magamban, hogy minden áron meg foglak szerezni magamnak, és mindent meg fogok érted tenni, hogy boldognak lássalak! Az első csókunknál szinte majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Ott éreztem meg az igaz szerelmet irántad! Ezért most felteszem a kérdést! MinHi! Hozzám jönnél feleségül? - Kérdezte. 
-Úr Isten! Igen, igen, igen! - Kaptam szám elé a kezem, és hevesen bólogattam. Kivette a tartóból a csodálatosan csillogó gyűrűt, és az ujjamra húzta, majd felállt, és megcsókolt. El se hiszem! El vagyok jegyezve! 
-Egy hónap múlva esküvő! - Jelentette be. Micsoda?? Egy hónap? 
-De...Akkor miután hazaértünk, már szervezni is kell! - Döbbentem le. 
-Bizony! De nyugi! Én már megbeszéltem a többiekkel, és a fontosabb dolgok azok már megvannak! Már a ruhás időpontok is, az is, hogy az összeadó mikor tud minket fogadni, és minden egyéb! - Közölte velem a híreket. Na szép! Ezek aztán tudnak titkolózni...De mindegy! Leírhatatlanul örülök ennek az egésznek!

3.rész

Miközben békésen aludtunk, kopogásra lettem figyelmes. Kénytelen voltam felébredni. 
-Tessék! - Szóltam kómásan, hogy jöhet az, aki kopog.
-Bocsi, hogy zavarok! - Nyitotta ki résnyire az ajtót öcsém, és bedugta a fejét rajta.
-Jajj! Nem zavarsz butus! - Mondtam neki mosolyogva.
-Egyébként csak szólni akartam, hogy kész van a reggeli! - Tért a lényegre.
-Rendben! Mindjárt felébresz... - Kezdtem el mondandómat, de mikor ránéztem Suga-ra, megakadtam, ugyanis pont mikor kimondtam volna a végét, akkor kelt fel. -Tem. Jó reggelt! - Fejeztem be, és nevetve köszöntem kómás fejű szerelmemnek, aki hátulról átölelt. 
-Jó reggelt kicsim! - Bújt hozzám.
-Jó reggelt! - Köszöntünk szinkronba JungKook-al. 
-Ohh...Szia JungKook! - Vette észre öcsémet, és mosolyogva nézett rá.
-Most szólt, hogy kész a reggeli, úgy hogy kelj fel gyorsan, és menjünk, mert éhes vagyok! - Meséltem neki már kicsit jobban felpörögve, és adtam neki egy apró csókot. JungKook-al megvártuk, míg a drága szerelmem kikászálódik az ágyamból, és jön velünk reggelizni. Mikor leértünk a konyhába, még csak a bátyánk és a sógorunk volt. Lehet, hogy a többiek majd később jönnek. 
-Jó reggelt bátyó és sógor! - Üdvözöltem őket vidáman. 
-Nektek is! - Viszonozták a köszöntést kicsit meglepődve, de ugyanakkor mosolyogva. 
-Sógor? - Kérdezi kíváncsian Jin. 
-Hát miért? Nem a sógorunk vagy? - Kuncogtam. 
-De...Csak most még kicsit szokatlan! - Kuncogott ő is, és Jimin is elkezdett. 
-Örülök, hogy ennyire megkedveltétek egymást! - Vigyorgott boldogan bátyám, amit jó volt látni. Az utóbbi időkben csak azóta látom mosolyogni, amióta elhatároztuk, hogy újra összeszedjük magunkat, és visszatérünk a régi életünkbe. Úgy tűnik, tényleg boldogok együtt Jin-nel. És ha ő boldog, akkor öcsivel mi is azok vagyunk. 
-Nekem nincs bajom Jin-nel! Sőt! Jobb sógorom nem is lehetne! - Kacsintottam rájuk. 
-És a sógornőddel? - Kérdezte öcsénk. 
-Miért öcsi? Van barátnőd? - Kérdeztem meglepődve. 
-Még nincs! De majd remélem lesz! - Mondta nevetve. 
-Biztos lesz! - Nevettem én is, és a többiek is. 
-Amúgy...Ha már a sógoros témánál vagyunk, én igazából mindegyik sógoromat bírom eddig! Jin is rendes, és jól tud főzni, Suga is normális, és vele meg tudok hülyéskedni! - Mondta el véleményét JungKook Jin-ről, és Suga-ról. 
-Ennek örülök! - Mondta szinkronban a két jómadár. 
-Na! Együnk! - Ültem le a tányérom elé, és elkezdtünk végre enni. Tíz perc múlva, már jóllakottan álltam fel az asztaltól, és vittem a mosogatóba a koszos tányéromat. Kijelentettem Jimin-nek, hogy ma sehova nem fogok menni, mert ma csak pihenni és lustálkodni szeretnék. Kénytelen volt elfogadni, mert ma semmi erőm nem volt, és ezt látta is rajtam. Már tudja, hogy ilyenkor képtelenség megkérni bármilyen takarításos vagy küldözgetős dologra. Miután ezt megbeszéltem vele, Suga-val felmentünk a szobámba, és bedőltünk az ágyba. 
-Ömm...Kicsim?! - Szólt pár perc csönd után szerelmem, és rám nézett. 
-Igen? - Néztem rá érdeklődve. 
-Most is fáradt vagy? - Kérdezte, én pedig először nem értettem, hogy mire akar kilyukadni, de aztán leesett. Hiszen tegnap megígértem neki, hogy holnap, azaz ma, azt csinál velem, amit szeretne. Ahh...No mindegy. Nem fogom megbántani, és legalább megtudom, hogy milyen is ez a dolog valójában...Igen! Én, még mindig szűz vagyok! Igaz, hogy már 19 éves vagyok, de be kell valljam, egy olyan normális kapcsolatom nem volt eddig, aminél úgy éreztem, hogy készen állok erre a dologra. Mellesleg a pasijaim se voltak a legnormálisabbak...Volt már drogos, alkoholista, terrorista barátom is. Szinte végül mindegyik a börtönbe kötött ki. A terrorista pasim, például majdnem napi szinten megvert. Volt, hogy Jimin és JungKook előtt kezdett el megverni, de ők nem hagyták, ezért lefogták, kidobták szó szerint az ajtón, és ráhívták a zsarukat. Huhh...Nem is jó visszagondolni arra az időszakra. Rémes gondolataimból Suga kezének a kapálózása zökkentett ki. 
-Kicsim! MinHii! - Szólítgatott. 
-Mi? Ja, bocsi csak elgondolkodtam! - Tértem magamhoz. 
-Min édesem? - Érdeklődött, és egy édes csókba hívott. Egy kis csókcsata után sikerült neki elmondanom, hogy döntésre jutottam, és azt is elmondtam neki, hogy belevághatunk a dologba. Kaján vigyor jelent meg a válaszomra arcán, és habozás nélkül, újra rávetette magát ajkaimra, és felém kerekedett. Egyik kezével benyúlt pólóm alá, és oldalamat kezdte el cirógatni. Majd mikor már megunta, kis híján letépte rólam, és a szobám valamelyik pontjába hajította, így már csak melltartóban voltam. Nem akartam, hogy csak én legyek félig meztelen, ezért én is leküszködtem róla felsőjét. Most már ő is félmeztelenül volt felettem. Olyan jó kockás volt a hasa...Majdnem olyan mint a bátyámé, meg az öcsémé. Én meg itt vagyok tök hájasan. Nekem se ártana már edzenem egy kicsit. Na mindegy! Térjünk vissza a jelenbe! Már annyira fel volt hevülve, hogy a melltartómat se akarta tovább fönnhagyni. Hátam alá akart "bemászni" kezeivel, ezért segítségképp kicsit megemelkedtem. Így már könnyen ki tudta kapcsolni, és le is tudta rólam szedni. Be kell valljam, egy kicsit szégyenlős voltam...Hiszen...Még csak ez az első szeretkezésem. Suga ezt észre is vette rajtam, és egy kicsit elmosolyodott. 
-Ne legyél szégyenlős! Nekem így is, és mindenhogyan tetszel! És pont így szeretlek! - Biztatgatott, és ismét egy forró, szenvedélyes csókba hívott. Meg kell hagyni, ez a bók eléggé jól esett. Most már tényleg úgy érzem, hogy számomra már meg van az igazi. Az a férfi, aki a gyerekeim apja lesz, az unokáim nagyapja, stb...és az, akit tényleg teljes szívemből szeretek, az most itt van felettem, és az egyik legcsodálatosabb élményünket éljük át EGYÜTT! És számomra ez a legfontosabb! 
-Köszönöm! - Mosolyogtam már kicsit bátrabban szerelmemre. Ez után a kis csevej után, folytattuk azt, amit elkezdtünk. Mivel már a melltartó se, és a póló se fedte a felső testemet, ezért a melleim is szabadon voltak. Suga azonnal megfogta őket, és kicsit masszírozni kezdte mindkettőt. Számat kéjes sóhajok hagyták el. Pár másodperc múlva, izgatni is elkezdte bimbóimat, és most már nyögések is hagyták el torkomat. Most már én is tudom, hogy ez milyen érzés. Bár igaz az is, hogy a bonyodalmasabb része még hátra van. De ahogy elnézem Suga-t, nem fog sokat várni. Igazam is lett. Pár perc izgatás után áttért a gatyámra. Kicsit lassabban, de végül az is lekerült rólam, így most már csak egyetlen egy bugyiban voltam. Mielőtt megint elkezdett volna velem játszadozni, valahogyan megfordítottam magunkat, és most sikeresen én kerültem felülre. Kicsit meglepődött, de hamar elvigyorodott, és egy kis csókot is kaptam tőle. Ismét kicsit bátortalanul, de elkezdtem lehúzni róla pizsamanadrágját. Mert ugye még mindig pizsiben voltunk...Szerencsémre, volt rajta boxer is, ezért még volt egy kis időm felkészülni a következő lépésre. Mikor már rajta se volt nadrág csak alsógatya, akkor azon keresztül is rámarkoltam a már felizgult, merev férfiasságára. Tényleg nagyon fel van izgulva. Hát jó...essünk túl rajta! Elhatározásom után, már az utolsó rajta lévő ruhát is leszedtem róla, és szabadon is megfogtam péniszét. Én is elkezdtem masszírozni, amit persze ő is élvezett, mert az ő szájából is kisebb nyögések és sóhajok törtek ki. Egy kis szívroham, és levegővétel után, vettem a bátorságomat, és a számba is bevettem. A fejem és a kezem is ütemesem mozgott merev részén fel-le, ő pedig úgy nyögdécselt alattam. Nem bírta sokáig, ezért hamar fel is húzott magához egy újabb csókra. Már most lihegtünk szinte. Mi lesz akkor, ha már végzünk? 
-Ahh...Most még jobban felizgattál! - Lihegett. Megint csak fordult a helyzet. Hamar lekerült rólam is az az egy szem bugyi, így most már teljesen meztelen voltam. Belső combomtól haladt buszijaival befelé, érzékeny pontomhoz, míg végül elért, és ott pedig megnyalt. Már akkor azt hittem, hogy meghalok. A jól eső éréstől szinte szétgyűrtem az alattam heverő hófehér lepedőt, és párnámon lévő fejemet pedig hol jobbra, hol pedig balra vágtam. Hangom egyre jobban hallatszott, és alig bírtam elfojtani. Egyszer csak már első ujját is megéreztem magamban. Ismét jó érzés fogott el, amit ki is mutattam. Nem gondoltam volna, hogy ezek a "játékok" ilyen jól esőek. Pár perc múlva követte a második, és harmadik ujja is, és ezután feltápászkodott, és elindult óvszert keresni, amit természetesen talált is. Ki akartam próbálni, hogy én tegyem rá férfiasságára, ezért kezembe vettem a dolgokat. Hatalmas vigyorral az arcán figyelt. Úgy tűnik jól csináltam. Lábaimat terpeszben felhúzta, és végre behatolt. Egy picit fájt, de a kellemes érzés előnyben volt. Lassan elkezdett bennem mozogni is. Nyögéseim már egyáltalán nem voltak csendesek. Sokszor már Suga oda hajolt hozzám egy csókért, hogy legalább azzal egy kicsit elfojtsa hangomat. Többnyire sikerült neki. Már láttam rajta, hogy nem kell neki sok ahhoz, hogy elérjen a csúcsig. Viszont...Hirtelen eltalált bennem egy olyan pontot, amitől hátam kis ívbe feszült, lélegzetem megakadt. 
-Ahh...OTT! Pont ott! - Nyögtem levegőt kapkodva. Mikor tudatosult benne, hogy megtalálta a gyönyörközpontomat, egyre többször, és többször próbált oda lökni, és sikerült is neki. Végül ő is, és én is elélveztünk. Hátam ismét ívbe feszült, és kicsit megremegtem. Fantasztikus volt ez az érzés. És most már nem mondhatom azt se, hogy szűz vagyok. De legalább tényleg egy olyan fiú vagy már inkább férfi vette el a szüzességem, aki igazán szeret engem, és én is teljes szívemből szeretem őt! És ennek nagyon örülök, és hálás is vagyok. Miután kihúzta belőlem férfiasságát, és leszedte magáról az óvszert, lihegve rám dőlt, és nyakamba fúrta fejét. 
-Ezekh szherint én vettemh el ah szüzesshégedeth? - Kérdezte, közben alig kapott levegőt. 
-I...Igenh! - Válaszoltam. 
-Ennek örülökh! - Mosolygott, és eme csodás reggeli élményt egy hosszú, szerelmes csókolózással fejeztük be.

2.rész

Ismét finom reggeli fogadott minket. Hm...Jin tényleg ért az ilyenekhez. Miután megettük, és jóllakottan kimentünk a nappaliba, elhatároztuk, hogy ma pihenő napot tartunk, mert nagyon meleg volt. És ráadásul nyár is volt. Kinyitottunk minden ablakot, hogy egy kis hűs és friss levegő is terjengjen a szobában. Ilyenkor örülök, hogy mindenhol van felszerelve szúnyogháló. Utálom, amikor piszkálnak a bogarak. Leültünk a kanapéra, a fotelekbe, és amire még rá lehetett ülni. Szinte semmihez nem volt kedvünk. Bár az tény, hogy egy kis slagos támadásnak most örültem volna. 
-Nem bírom! - Legyezgettem magam.
-Lehűtselek szívem? - Nézett rám kaján vigyorral Suga.
-Mivel? - Kíváncsiskodtam. -Slagot most kivételesen elviselnék! - Nevettem, mire ők is.
-Miért nem megyünk el a kis tóhoz? Tudod húgi! - Ajánlotta fel ötletét bátyám.
-Tényleg! Igen tudom! - Bólogattam, és arcom felderült.
-Milyen tó? - Érdeklődött Jin, és a többiek is kíváncsian néztek ránk.
-Mikor még anya nem ismerte meg JungKook apját, azelőtt minden meleg napon elvitt minket egy kisebb tóhoz, ami fürdésnek volt szánva, és nem is volt mély. Mindig ott piknikeztünk, és vittünk játékokat, és arra is emlékszem, hogy ott döntöttük meg MinHi-vel a tollas rekordunkat! - Mesélt Jimin, és a végén kuncogott, ahogy én is. 
-Akkor benne vagytok? - Néztünk Jimin-nel körbe a társaságon, akik mosolyogva bólintottak. 
-Indulás! - Mondtam, és mindannyian felálltunk, majd elindultunk készülődni. Én gyorsan elszaladtam a mosdóba, felvenni a fürdőruhám.
-Ugye nem lesz ott más? - Kérdezte Suga.
-Nem tudom! Szerintem más is ismeri a helyet, ezért nem kizárt, hogy más is hűtse ott magát! De miért? - Érdeklődtem, mire odajött hozzám, és átkarolta a csípőmet.
-Azért, mert nem akarom, hogy más szemet szúrjon rád! - Nézett morcosan, és megcsókolt. Esküszöm, sokszor rosszabb, mint egy gyerek. Na nem baj. Legalább most már tudom, hogy félt.
-Készen vagy... - Nyitott be pont a csókunk közepén bátyám. -Tok...Bocsi! Nem akartam zavarni! - Fejezte be mondandóját, és vigyorgott mint a tejbe tök. 
-Semmi baj! Amúgy igen, már készen vagyunk! - Váltunk el egymástól, és felszedtük cuccainkat. Teljesen elpirultam, ezért már tudom, hogy Jimin miért vigyorog annyira. Ahjj! Ezt egyszer még visszakapja! Tíz perc múlva már oda is értünk. Hát...Nem voltak valami kevesen. Ezek szerint már egyre többen felfedezték. Mindegy. Egyébként se kötelező másokkal foglalkoznunk. Viszont ahogy mentünk a szokásos helyünkre, elhaladtunk egy nagyobb csapat fiú előtt, és mikor elhaladtam, jó hangosan megfütyültek. 
-Hűű! Micsoda csinibaba! - Tettek hangos megjegyzéseket. Ahogy Suga kezét fogtam, éreztem, hogy izmai megfeszülnek. Ideges lett. Na tessék.
-Bocs, de foglalt! - Mormogta nekik.
-Édes hagyjad! - Adtam arcára egy puszit. Végre odaértünk a szokásos helyünkre, így le is pakoltunk. Persze a fiúknak megint csak könnyebb dolguk volt a vetkőzésnél, hiszen csak a felsőjüket kellett levenniük. Nekem persze mindent, amit magamra vettem. 
-Becsapódás! - Kiáltotta JungKook, és beleugrott a vízbe. 
-Gyere szerelmem! Ugorjunk egyszerre! - Fogta meg J-Hope V kezét, és ők is váltottak egy csókot. Jin és bátyó csak lazán besétáltak. Mikor én is elszenvedtem magam a vetkőzéssel, Suga az ölébe kapott, és befutott velem a vízbe. 
-Hé NamJoon! Te nem jössz? - Kérdezte tőle J-Hope. 
-Nem! Nekem annyira nincs melegem! Megleszek itt az árnyékban is! - Válaszolt mosolyogva. Ezek az ökrök annyira játszottak, hogy majdnem belefújtották egymást a vízbe. Mikor Suga-val pont egy kisebb csókcsatát vívtunk, éreztem, hogy valami megfogja a lábamat, ezért ijedtemben megrúgtam szegény szerelmem férfias dolgát, és sikítozva váltam el ajkaitól. Nem tudtam mit tudnék csinálni, mert a vízben is elmerültem, és levegőt se volt időm venni. 
-MinHi! - Hallottam még Suga ijedt hangját. Hirtelen elkezdtem kapálózni, rugdosni, és mindent amit csak tudtam, hátha ki tudok szabadulni. A következő pillanatban arra eszméltem, hogy valaki kihúz a vízből. Levegő után kezdtem kapkodni, majd ránéztem az illetőre, aki elhúzott szerelmemtől. Annak a fiúcsapatnak az egyik tagja volt. Mikor megláttam, dühömben megkínáltam egy jobb egyenessel. 
-Te mi a faszt képzelsz? - Üvöltöttem rá. Nagyon felhúzott. 
-Nyugi van cica! Miért azokkal a szerencsétlenekkel lógsz? - Fogta meg ütésem helyét, miközben feltette kérdését. 
-Egy! Nem szerencsétlenek! Kettő! Nem fogsz jól járni, mert köztük van a bátyám, az öcsém, a sógorom, a pasim, és a többi pedig a barátom! Három! Ne cicázz! - Oktattam.
-Hé haver! Leszállnál a csajomról? - Jött végre Suga. Ennek nem lesz jó vége. Érzem. Azt hiszem, még most el kéne húznom innen Suga-t, mert képes lesz ezzel a nyomorékkal összeverekedni.
-Hagyd kicsim! Gyere! Menjünk vissza a többiekhez! - Mentem oda hozzá. Próbáltam elhessegetni, de tudtam, hogy ez úgy is csak egy nyugtató puszival fog menni. Így tehát kénytelen voltam neki megadni. Sikerült is. De előbb még megfordultam, hogy még egy jót beszóljak annak a hülye gyereknek. Engem is elég rendesen felhúzott. -Ha nem akarod megkapni a párját, akkor szállj le rólam, és keress egy másik kis picsát! Tudod! Az út szélén találod őket! - Mondtam neki lenéző hangnemben, és vágtam hozzá a pofákat. Amikor újra láthattam Suga arcát, észrevettem azt az elégedett vigyorát. Ezek szerint tetszett neki a beszólásom. Hát de most mit tudtam volna csinálni? Csak felvilágosítottam arról, hogy engem soha nem fog megkapni, mert nem egy sarki...hadd ne mondjam mi vagyok! Nekem itt van Suga, akit nagyon szeretek! És ilyen "nőfaló" bunkók nem fognak közénk állni! 
-Büszke vagyok rád életem! - Csókolt meg Suga. 
-Köszi! - Kuncogtam. 
-Mi történt húgi? - Kérdezte kicsit megijedve Jimin, és a többiek is figyeltek. 
-Ah...Semmi, csak egy marha lábamnál fogva elhúzott, és azt kérdezte, hogy miért veletek vagyok. Én meg szépen kioktattam! - Meséltem. 
-Ez az én húgom! - Ölelt meg nagy vigyorral az arcán Jimin. 
-Nekem meg a nővérem! - Ölelt meg JungKook is mosolyogva. Nem tudtam mit csinálni. Ezektől a reakcióktól nevetnem kellett. El is kezdtem, és a többiek is követtek. Hamar meguntuk a vizet, így kimentünk Rap Monster-hez. 
-Mi volt az a nagy vita? - Kérdezte kíváncsian, mikor kiértünk. 
-Elrabolták tőlem! - Morgott Suga, Rap Monster meg csak kikerekedett szemekkel nézett rám. 
-Ahogy mondja! Miközben csókcsatát vívtunk, annak a fiúcsapatnak az egyik tagja megfogta a víz alatt a lábamat, és elhúzott magával, én meg szépen kioktattam! - Meséltem neki a történteket. 
-De köcsögök! - Háborodott fel NamJoon is. 
-Azok! - Vágta rá rögtön párom. Remek...Megint felhúzta magát. Ahjj...Jobb lesz, ha minél hamarabb elhúzzuk innen a csíkot, mert ha ezek megint összetalálkoznak, nagyon nem lesz jó vége, és én pedig verekedést rohadtul nem akarok! 
-Khm...Fiúk! - Köszörültem meg torkomat, és szóltam nekik, mire végre rám figyeltek. 
-Mi az? - Kérdezték értetlenül. 
-Nem kéne hazamennünk? Én már eleget hűsöltem, és már haza szeretnék érni! - Vetettem fel ötletem, amire csak egyetértően bólogattak, és elkezdtünk pakolni. Már majdnem kiértünk arról a helyről, mikor megint a fiúcsapatba botlottunk bele. Ezt nem hiszem el. Ezek követnek minket vagy mi? A mai napon már harmadjára futunk beléjük. Azt hiszem, elkezdhetek félni, mert ha ezek megint beszólogatnak, akkor Suga felmérgesedik, és szétveri őket, amit én meg nem akarok. Sajnos akárhogyan is próbálkoztam a kerüléssel, nem sikerült. Így kénytelenek voltunk megint csak előttük elhaladni. Szuper... 
-Héj cica! Nem jössz haza inkább velünk? - Szólított meg ugyanaz a fiú, aki a lábamnál fogva elhúzott magával. Nem bírtam ki. Megálltam, és indulatosan felé vettem az irányt. Lehet, hogy a végén meg majd engem nem tudnak róla lerángatni. Most jut eszembe...Suga bókja az volt elsőnek hogy "félénk típus vagyok" . Hát el kell szomorítsalak drágám, de...Sajnos ez nem teljesen így van. Ha ilyen módon szólogatnak be, akkor nálam hamar elpattan a húr. 
-Megmondtam már egyszer, hogy ne cicázz te hülye pöcs! - Oltottam le, mire a többiek az utolsó szónál úú-zni kezdtek. Az a marha meg csak elégedetten vigyorgott, ezért megkapta tőlem a jobb egyenesem párját is. Én megmondtam neki elég világosan, hogy ha így folytatja megkapja. Az már nem az én bajom, ha nem hitte el. 
-De kis harcias lettél cica! - Vigyorgott még mindig. 
-Meg mondtam hogy ne cicázz te barom! - Üvöltöttem rá. 
-Mert mi lesz cica? Még jobban meg versz? - Nézett rám lenézőn, közben ki is nevetett. Ez mit képzel magáról? Ahh...Biztos csak menőzik a haverjai előtt. De engem meg nem érdekel. Fogtam magam, és egy erőteljes rúgással kínáltam meg a középső részét. Fájdalmasan felszisszenve a földre rogyott. 
-Ez meg felel? - Kérdeztem tőle gyúnyos hangnemben.
-Te büdös kurva! - Fogta még mindig fájó férfiasságát, közben Suga indult volna hogy adjon még neki, de a többiek lefogták. 
-Ha még egyszer így hívod a húgomat...! - Mérgesedett fel már bátyám is. 
-Akkor nagyon megjárod! - Fejezte be JungKook Jimin mondatát. Szépen visszamentem Suga-hoz, és mentünk haza. Huhh...Ez nem volt egyszerű, de még mindig jobb, hogy én adtam neki fájdalmat mint a fiúk. Ugyanis száz százalék, hogy őket nem lehetett volna leállítani, én viszont csak lazán ott hagytam, hadd szenvedjen, hisz megérdemelte. Végre hazaértünk. Mindenki elköszönt mindenkitől, és mentünk aludni. 
-Ahh! Végre itthon! - Huppantam be az ágyba, és Suga is követett. Láttam rajta, hogy szétveti az ideg. 
-Tudtam, hogy ez lesz! - Feküdt le mellém idegesen. 
-De ezt úgy se tudtuk volna jobban elkerülni! És mellesleg mondtam neki, hogy ha így folytatja, megkapja a párját is! Mivel nem hallgatott rám, ezért kénytelen voltam neki bebizonyítani, hogy nem hazudtam! - Próbáltam megnyugtatni. 
-Most már tudom, hogy ha nagyon rossz leszek veled, akkor mire számítsak! - Fordult felém, és kuncogott. 
-Jajj te! - Ütöttem játékosan mellkasába. Ezután rátapadt ajkaimra, majd felém kerekedett. Így voltunk hosszú percekig, de mivel ma már fáradt voltam, ezért ma már máshoz nem volt kedvem, csak az alváshoz. -Mmm...Szívem! - Váltam el ajkaitól kissé lihegve. 
-Mondjad édes! - Tért rá nyakamra, és már ő is kapkodta a levegőt. 
-Majd holnap letesztelhetsz, de én ma már csak aludni szeretnék! - Kérleltem, közben csillogó bociszemeibe néztem. Annyira aranyos így! 
-Hhh...Rendben! De holnap nem kegyelmezek! - Adta be derekát, és még egy csókkal megkínált. Mivel tényleg eléggé elfáradtam, ezért nem kellett sok, hogy Suga karjaiban álomba szenderüljek.

1.rész

MinHi Pov.

A nevem Park Min Hi. Van egy bátyám, Park Ji Min, és egy öcsém, aki a féltestvérem nekem, és Jimin-nek. Őt Jeon Jeong Guk-nak hívják. A mai nap számunkra nagyon fájdalmas volt. Egy hete anyukánk, és a nevelőapánk (kivéve JungKook-nak) meghaltak. Éppen a házassági évfordulójukat mentek ünnepelni, és egy kis sétahajóra is elmentek. De a hajónak volt valamilyen hibája, ezért elsüllyedt, és az utasok 80%-a elvesztette életét. Sajnos, a mi szüleink is a vízbe fulladtak. Ma volt a temetésük, mert szerencsére a legtöbb ember testét megtalálták. Nagyon nehezen tudtuk feldolgozni. De ilyenkor azért örültem, hogy Jimin és JungKook mellettem vannak. Egész nap nem szóltunk egymáshoz. Mindannyian teljesen le voltunk törve. Nem bírtuk felfogni az egészet. Nem ettünk napokig, csak néha néha egy zöld teát ittunk nyugtatóként.Így telt el egy hét...Ez alatt az idő alatt, én és Jimin nem mentünk dolgozni, JungKook pedig nem ment iskolába. De tudtuk, hogy össze kell szednünk magunkat. Így hát elindultam, és bekopogtam először Jimin-hez. 
-Gyere! - Szólalt meg az ajtó mögül.
-Szia bátyó! - Mentem oda ágyához. -Figyelj! Tudom hogy nehéz! Hidd el nekem is és JungKook-nak is! De..Össze kell szednünk magunkat! - Mondtam, közben pedig megöleltem.
-Tudom! - Szipogott. -Ahh..Igazad van! Menjünk öcsihez, és beszéljünk vele is! - Szedte össze magát, és végre egy halvány kis mosolyt is mutatott arcán. Elértünk Kookie szobájához. Bekopogtunk, és közben mondtuk, hogy csak mi vagyunk. Beengedett.
-Szia öcsi! - Köszöntünk neki, és odamentünk hozzá megölelni. Ő is szipogott.
-Figyelj JungKook! Most már össze kell magunkat szedni! Tudjuk, hogy neked is nehéz! De nem sírhatunk örökké! - Kezdte el Jimin, és erre JungKook csak bólintott, majd felállt az ágyról. Eldöntöttük, hogy mostantól folytatni fogjuk eddigi életünket. Másnap már minden a régi volt. Ugyanúgy mosolyogtunk, dolgoztunk, és elvoltunk. Bár még mindig fura a helyzet, de tudjuk, hogy a szívünkben mindig is ott lesznek. Csak teltek a napok. Majd egy napon, Jimin be akart jelenteni nekünk egy-két dolgot, ezért behívott minket a nappaliba. Nagyon kíváncsiak voltunk.
-Húgi, öcsi! El kell nektek mondanom egy rendkívül fontos dolgot! Kérlek, emiatt ne undorodjatok tőlem! - Kezdte el mondandóját. Ennyire ijesztő lenne? Vagy inkább fura?
-Na! Mondjad már! - Néztem rá kíváncsian.
-A helyzet az, hogy én..m..meleg vagyok! - Nyögte ki végül, és már szinte állunkat a föld súrolta. Hogy mi? Az én bátyám..meleg? Tehát a saját neméhez vonzódik és nem a lányokhoz? Mi a..? Ezt nem hiszem el! Most csak viccel?
-Mi?? - Néztünk rá tátott szájjal.
-Igen, jól hallottátok! Egy fiúba vagyok szerelmes már egy jó ideje! Együtt is vagyunk, csak titokban tartottuk! De..úgy gondoltam, hogy mivel ti még is csak a kistestvéreim vagytok, ezért megbízok bennetek, és bevallom nektek! - Magyarázott. Oh..remek! Szóval lesz egy..sógorunk, vagy egy..sógornőnk? Huhh..hát ezt így furi megállapítani. Na de mindegy! Ha a bátyám boldog azzal a fiúval, akkor örülök!
-Ne izgulj bátyó! Nem mondjuk el senkinek ugye JungKookie? - Mondtam nyugtatón, közben ránéztem öcsénkre, aki csak bólogatott.
-Köszönöm! - Vidult fel Jimin. -Ja, és még valami! Bár lehet ez is váratlan lesz, de..a..barátaim ma átjönnek hozzánk vacsorázni, és itt is lesznek egy darabig! És a szerelmem pedig ide is fog költözni, mert az ő szülei is azon a hajón voltak, tehát ugyanaz történt velük mint anyuékkal! - Mondta el a többi hírt is Jimin. Sajnálom szegény párját a bátyámnak, de legalább tudjuk, hogy mi 4-en mit éreztünk az elmúlt időszakban. És legalább megismerjük a barátait is és a szerelmét is. Kíváncsi vagyok! Nem kellett többet várnunk fél óránál, és jöttek is a barátai és a szerelme is.
-Fiúk, édesem, ő itt a húgom Park Min Hi, ő pedig a féltestvérem vagyis öcsém Jeon Jeong Guk, de mi csak JungKook-nak becézzük! Húgi, öcsi, ők itt a barátaim! És ő itt a szerelmem, akiről meséltem! 
-Örvendek MinHi és JungKook! Én Kim Seok Jin vagyok, a bátyátok párja! - Mutatkozott be a "sógorunk".
-Mi is örvendünk! Én Kim Nam Joon vagyok, de szólítsatok csak Rap Monster-nek! Ők pedig itt Suga, J-Hope és V! - Mutatkoztak be a többiek is.
-Sziasztok fiúk! - Köszöntünk öcsivel.
-Na! Gyertek! Hozzuk a cuccaitokat, aztán eszünk és dumálunk! - Sorolta a programokat Jimin. Ahogy mondta. Mindenkinek felvittük a cuccait a szobákba. De mivel csak 1 teljesen üres szoba volt, ami igazából anyuéké volt, ezért oda V és J-Hope költöztek be. Jimin-hez természetesen Jin ment, JungKook pedig befogadta Rap Monster-t, ezért kizárásos alapon hozzám jött Suga. Egy kicsit durci volt, hogy ő az egyetlen, akinek egy lánynál kell aludnia, de elfogadta. Hamar kipakoltak. Én segítettem Suga-nak, aki örült nekem. Mikor végeztünk, összeültünk a hatalmas asztalnál, és ettünk. Nagyon jól laktunk. Ezután kimentünk a nappaliba, és beszélgettünk. Fura volt a bátyám ölében egy másik fiút látni, de amikor rájuk tévedt a tekintetem, csak mosolyogni tudtam. Összeillenek. Aranyosak együtt, és látom a nézésükből, hogy tényleg szeretik egymást. Sokáig beszélgettünk. Már 11 óra volt, amikor mindenki elindult aludni. Mivel persze nekem is és mindenki szobájában csak egy hatalmas franciaágy volt, ezért Suga-nak mellettem kellett aludnia. Szokatlan volt eleinte, de azért jó is. Nem telt sok időbe, és már be is aludtunk. De kénytelen voltam a fejemet a párna alá dugni, mert Suga iszonyatosan horkolt. Szuper egy éjszaka volt mondhatom. Ráadásul már annyira keresztbe feküdt, és még így is mocorgott, hogy egyszer csak leestem az ágyról, és egy hatalmas puffanással értem földet. Erre persze felkelt, és lenézett a földre.
-Jajj bocsi! Jól vagy? - Kérdezte kómásan, de azért éreztem, hogy megrémült kicsit.
-Semmi baj! Jól vagyok! - Másztam vissza, és ő is odébb ment. Ezt így még kb.. 2-szer eljátszottuk az éjszaka, ezért reggel mind a ketten mint a zombik úgy ébredtünk. A többiek csak meglepődve néztek minket.
-Hát ti veletek meg mi történt? - Kérdezte Jimin.
-Suga az éjszaka megállás nélkül horkolt, és vagy 3-szor lelökött az ágyról! - Meséltem el neki, közben egy nagyot ásítottam.
-De mondtam hogy bocsi! - Nézett rám szomorkás arccal.
-Én meg mondtam hogy semmi baj! - Kuncogtam. Annyira aranyos mikor így néz! Hékás! Mit is mondok? Áhh..mindegy!
-Gyertek reggelizzetek! - Mosolygott Jin.
-Te tudsz főzni? - Kérdeztem tőle.
-Igen! - Nevetett. Ohh..De jó! Olyan sógorunk van, aki tud főzni! Ennél jobb már nem is lehet! Gyorsan kitálaltam magamnak a reggelit, és a többiekkel együtt reggeliztem. Egy dolog viszont kiszúrta a szememet. V és J-Hope úgy etették egymást, mintha ők is járnának. Félve kicsit, de mivel kíváncsi voltam, ezért megkérdeztem tőlük.
-Ömm..izé..Ti is jártok? - Kérdeztem tőlük halkan, és közben kicsit elnéztem.
-Igen! - Mondták mosolyogva. Na tessék! Én itt ijedezek, hogy hogyan tegyem fel nekik a kérdést, erre ők meg lazán mosolyogva megadják a választ, és még csak nem is szólnak le. Ha ezt tudom...! 
-Már mióta! - Kezdett el nevetni a bátyám.
-Hát jó de ezt nem mondtad! Csak azt mondtad, hogy te Jin-nel jársz! De azt nem, hogy mások is! - Mondtam neki.
-Elfelejtettem! - Vont vállat. Nagyon finom volt a reggeli. Jin tényleg jókat tud főzni. És kedves is, úgy hogy gondunk az nem lesz vele. Csak Suga alvását kell még megszoknom. Mikor megettük a reggelit, megint leültünk és beszélgettünk. Persze most én teljesen el voltam varázsolva, mert az álmom az olyan szép volt, csak kár, hogy már nem teljesülhet be. A fiúk kíváncsian néztek rám, ezért elmondtam nekik az álmom. De utána történt a baj...Annyira bele voltam merülve a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy Jimin mennyire ideges lett.
-És olyan jó lenne! Elmehetnénk együtt a tengerre, búvárkodhatnánk, és anyával sikítoznánk a polipok meg a minden kis hülyeség miatt! - Áradoztam, és a végén kuncogni kezdtem. -Egész nap csak fürdenénk, aztán este meg sétálnánk, és mindennap mennénk világot látni és... - Áradoztam tovább, de nem tudtam befejezni, mert a bátyám hirtelen kikelt magából.
-De ez már soha nem fog megtörténni!! Anya és apa már nincs többé! - Üvöltötte le a fejemet, én pedig megrezzentem, ahogyan a többiek is. Nem bírtam tovább. Sírva felkaptam a cuccaim és elrohantam.
-Gyűlöllek! - Üvöltöttem vissza Jimin-nek.
-MinHi várj! Én..én nem úgy...gondoltam! - Jött volna utánam, de becsaptam magam mögött az ajtót, és csak futottam. Beértem egy sötét utcába. Félek. Egyedül vagyok itt. A falnak döntöttem hátamat, és lecsúsztam a földre. A könnyeim megállás nélkül folytak. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy ezek az álmaim már nem valósulhatnak meg. De..álmodozni azért még lehet. Viszont úgy tűnik hogy Jimin-nek ez még eléggé nagy falat volt. 
-MinHi! Kérlek szólalj meg! Csak én vagyok az Suga! - Szólítgatott Suga. Istenem! Csak miattam, idáig eljött? 
-S..Suga? - Szipogtam.
-Ó! Hát itt vagy! Már mindenhol kerestünk! Jimin is és mi is nagyon aggódtunk érted! - Jött oda hozzám, én pedig a nyakába ugrottam. Egy kicsit lesokkolt, de hamar viszonozta ölelésemet. -Gyere! Visszaviszlek! - Mondta, majd felkapott ölébe, és indultunk haza.
-MinHi! - Rohant hozzám Jimin, és a többiek.
-S..Sajnálom bátyó! - Zokogtam, miközben szorosan megöleltük egymást.
-Én sajnálom húgi! Nem kellett volna rád üvöltenem... - Mondta, és egy apró puszit nyomott homlokomra.
-Minden rendben? - Kérdezte aggódva Jin.
-Igen, köszönöm! - Bólogattam egy kis mosoly kíséretében.
-Szerintem menjünk aludni! - Ajánlotta fel ötletét Suga, amire mindenki megindult a szobájába.
-Köszönöm Suga hogy visszahoztad! - Hálálkodott Jimin.
-Ugyan! Én sem akartam hogy baja essen! Hiszen olyan kis félénknek tűnik! - Áradozott rólam.
-Mi? - Fordultam meg hirtelen.
-S..Semmi felejtsétek el! J..Jó éjt! - Dadogott zavarában, és mentünk aludni. Nem értem ezt az egészet. Jól hallottam egyáltalán? Mindegy! Majd meglátjuk! Befeküdtünk a puha ágyba, és én pár perc múlva már aludtam is. De éjszaka megint csak felkeltem. Viszont most nem horkolásra, de nem is arra, hogy leestem az ágyról. Nem. Ez..Mi? Ez egy csók volt! Gyorsan kipattantak szemeim, de még így is azt hittem hogy csak álmodok. Ez nem álom volt. Suga tényleg megcsókolt!
-S..Suga mit csinálsz? - Ráztam meg picit hátha álmodik. Kár volt megtennem. Ugyan is azt nem vettem észre, hogy már szinte teljesen az ágy szélén fekszik, és mikor elkezdtem rángatni, leesett az ágyról, én pedig követtem. Rá estem. Még jó, hogy sötét volt, mert így nem látta a totálisan vörös arcomat.
-B..Bocsi! - Pattantam volna fel róla, hogyha nem ránt vissza.
-Semmi baj! - Mondta, és hangjában éreztem, hogy mosolyog.
-Ömm..Most már elengednél? - Kérdeztem.
-Beszélnem kell veled! - Mondta, és leültünk az ágy szélére. Felkapcsolta a kis lámpám, hogy lássuk egymást.
-Áhh..kiég a retinám! - Hunyorogtam.
-Csak azért oltottam fel, hogy lássalak, és hogy a szemedbe mondjam amit akarok! - Mondta.
-Hát az érdekes lesz, mert még nem látok semmit! - Kuncogtam. Kicsit megdörzsöltem szemeimet, így már láttam. Leült mellém, és egymással szembe fordultunk. Nem tudom mi lehet ilyen fontos, amit az éjszaka közepén kell kell elmondania.
-MinHi! Én..én azt hiszem, hogy tetszel nekem! - Nézett mélyen szemeimbe. Hogy mi? Suga..szerelmes belém? Na..Most erre mit mondjak? Bár az a csók..Na..Ha esetleg újra megcsókolna, akkor majd meglátom hogy mit is érzek.
-S..Suga! - Dadogtam pirultan.
-Shh! - Csitítgatott, és államat megfogva megkaptam ismét a csókját. Be kell vallanom, jól esett, és éreztem benne, hogy ő tényleg szerelmes. Ez az érzés..A fellegekbe repít. Azt hiszem..Nem! Tudom, hogy szerelmes vagyok én is! Mikor ezt eldöntöttem magamban, egyből vissza is csókoltam. Örült neki. -Lennél a barátnőm? - Kérdezte mosolyogva mikor elváltunk egymástól.
-Örömmel! - Bólintottam, és újra megcsókoltuk egymást. Én tényleg szerelmes vagyok! És úgy érzem már azóta, amióta láttam azt a cuki mosolyát, amivel úgy elvarázsolt. Szívem hatalmasakat dobbant. Ez volt a legszebb éjszakám. Reggel megint csak mint a zombik úgy keltünk.
-Jó reggelt édesem! - Keltegetett, és még egy csókot is kaptam mellé.
-Jó reggelt! - Bújtam hozzá. Majd összekészültünk, és lementünk a többiekhez reggelizni. Megint csak nagy szemekkel néztek ránk. De Jimin mikor meglátta, hogy kézen fogva megyünk, elmosolyodott. Talán ő is tudta, hogy Suga szerelmes belém?
-Jó reggelt ifjú pár! - Köszönt hatalmas vigyorral bátyám.
-N..Nektek is! Te tudtál erről? - Néztem Jimin-re.
-Mindannyian tudtunk róla! - Kuncogott JungKook. 
-Na szép! - Kuncogtam én is.